Lelkipásztor:

Chiciudean Miklós


Telefon:

06-30-6019-253


E-mail:

chmiklos1@yahoo.com


Vasárnapi istentiszteleteink Budapesten


Délelőtt:
10:00 - Tanítói


Délután:
17:30 - Evangelizációs


Címünk:

Budapest, Sarkantyú utca 2.
(az Örs vezér tere szomszédságában)



Hétközi bibliaóráink vidéken


Debrecen, Bellegelő kert 56.

Minden pénteken 18:00-tól


Milejszeg, Petőfi utca 68.

Minden második kedden*
18:30-tól


* Részletes információ a lelkipásztortól kérhető.


A szentség művelése



1. Felhívás megszentelt életre



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



I. Bevezetés.


  a. Isten ajándékozza az életet, de ránk van bízva annak ápolása.
    i. ILL – a szülők gondoskodnak gyermekük növekedéséről – pl. táplálják és öltöztetik, később nevelik és iskoláztatják.
   ii. ILL – a földművelő elveti magját. De az élet kihajtása, csírázása, gyümölcstermése nem tőle van. Ő csak műveli a földet, trágyázza, öntözi, gyomlálja, az áldás pedig Istentől jön. Ellenben, ha nem műveli a földet, a termés nagyon sovány lesz, ha egyáltalán.
    iii. A keresztyén élet is Isten ajándéka. De felelősségünk ápolni azt. A puritán William Ames írta: „A teológia az Istennek való élés tana vagy tanítása.”

  b. Isten felszólít, hogy legyünk szentek, törekedjünk szentségre (1Péter 1,16). Lásd még:
    i. 1Thessz 4,7 – „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.”
   ii. Zsidók 12,14 – „Törekedjetek mindenkivel a békességre és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.”
    iii. 2Korinthus 7,1 – „Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez megszenteltetésünket.”


II. A szentség gyakorlásának feltétele.


   a. Csak azok művelhetik a szentséget, akik előbb újjászülettek az Úr hatékony elhívását követően.
    i. A hatékony elhívás (lásd az 1689-es Baptista Hitvallást, 10.fej./1.bek.) az, mikor Isten az Igéje és Lelke által kihív a bűn és halál állapotából a kegyelemre és üdvösségre úgy, hogy:
      1. Megvilágosítja elménket, hogy értsük Isten dolgait.
      2. Elveszi a kőszívet és hússzívet ad cserébe.
      3. Megújítja akaratunkat a jónak kívánására és követésére indít.
      4. Szabadon, önként jövünk Jézus Krisztushoz, mert a kegyelem készségessé tett.


III. Felszólítás a szentség ápolására


   a. Mit jelent a szentség?
    i. Szentnek vagy megszenteltnek lenni, annyit jelent, mint elkülöníteni és Istennek odaszentelni. A keresztyén ember elkülönül a buntol és odaszánja életét Istennek igyekezve, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljon.
    ii. Az Ószövetség és az Újszövetség majdnem azonos értelemmel használja a szentség szót azzal a különbséggel, hogy az Ószövetség a ceremoniális és erkölcsi szentséget (3Móz 10,10-11; 19,2), míg az Újszövetség a belso és átalakító szentséget (Zsidók 10,10; 1Thessz 5,23) hangsúlyozza.

   b. A szentség lényege
    i. Isten különáll az egész teremtett világmindenségtol és mindentol, ami tisztátalan és gonosz, hiszen O tiszta, erkölcsileg tökéletes, benne nincs nyoma a bunnek (Jób 34,10; Ézsaiás 5,16).
    ii. A szentség lényege Istenben található, hiszen a szentség isteni lényének a lényege (Ézsaiás 57,15 - "Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom.").
    iii. A szentség Isten legfobb tulajdonsága, amely átjárja összes többi tulajdonságát. Így Isten igazsága szent igazság, bölcsessége szent bölcsesség, kegyelme szent kegyelem, stb. Tulajdonságai közül szentségét említik állandóan trónja elott (Ézsaiás 6,3). Csak Ézsaiás 26x említi Istent úgy, mint "Izráel Szentjét".
    iv. Isten megmutatja szentségét a munkáiban (Zsolt 145,17), törvényében (Zsoltár 19,9-10) és foleg a kereszten (Máté 27,46 - Isten elhagyja Fiát, mikor az bunöket hordozta).

   c. Isten szentségének következményei
    i. Szentsége miatt a bunösök nem közeledhetnek hozzá, hacsak nem szent áldozatok által (3Mózes 17,11; Zsidók 9,22). Isten nem lehet közömbös a bun iránt (gyulöli azt - Jeremiás 44,4). Megbünteti a bunt (2Mózes 34,6-7). Mivel az emberiség vétkezett Isten ellen, bunbocsánat csak vérontás által lehetséges (Zsidók 9,22). Csak a közbenjáró Jézus Krisztus teljesíthette Isten szentségének követelményeit a bunösök érdekében (1Timóteus 2,5; 2Korinthus 5,21).
    ii. Isten ingyen kegyelembol újjá szüli a bunösöket és Krisztusba vetett hitre juttatja oket, üdvösséget ajándékozva nekik. Ezek Krisztus szentségében részesülnek az isteni fenyítés által (Zsidók 12,10).
    iii. Iránta való hálából (1Timóteus 4,4-5) tehát elkülönülünk a buntol, Neki szenteljük magunkat és igyekszünk Krisztusra hasonlítani. Ez a megszentelodési folyamat.

   d. A szentség követelményei
    i. Teljes odaszentelés Istennek. O teljes szívünket kívánja (Példabeszédek 23,26).
    ii. A szentség ki kell terjedjen életünk minden területére: egyéni közösségünkre Istennel, családi viszonyainkra, foglalkozásainkra, társadalmi, szomszédi, világi kapcsolatainkra, nem utolsó sorban a vasárnapi istentisztelet gyakorlására.
    iii. A szentség muvelése napi feladat, a vallási hit és gyakorlat lényege. A szentség tehát életünk teljes odaszánása arra, hogy Istennek fogunk élni (2Korinthus 3,4).
    iv. A szentség legyen belso is, azaz töltse be szívünket (1Thesszalonika 5,23). A szentség gyümölcsei a Lélek gyümölcsei (Galaták 5,22-23).
    v. A szentség ápolása nem érdemszerzésért történik, hiszen Krisztus áldozata által szenteltettünk meg (Zsidók 10,10). Ezért az egyház, Krisztus menyasszonya, meg van szentelve (Efézus 5,25-26).
    vi. Isten elott tehát szentek vagyunk Krisztusban, azonban saját érdemeinket nézve, nem vagyunk tökéletesek. Ezért vagyunk egyszerre szentek és bunösök. Krisztusban szentséget kaptunk, hogy megszentelodjünk. Ezért beszél az Ige egyrészt úgy, hogy szentek vagyunk (1Korinthus 1,2), másrészt pedig felszólít a megszentelodésre (2Korinthus 7,1). Aki újjászületett, az fog is növekedni a szentségben (Efézus 1,4; Filippi 3,12).
    vii. A hívo ember már szent Krisztusban, de növekednie kell a szentségben Krisztus ereje által. Isten szentnek tekint, de arra hív, hogy tükrözd a szentségét a hétköznapjaidban. Ehhez meg kell halnod önmagadnak, megöldökölnöd az óembert, a bun maradványait és felöltöznöd az új embert (Kolossé 3,5). Egy szóval, Isten felszólít arra, hogy legyél a gyakorlatban is az, ami már vagy elvben a kegyelem által.


2. A szentség fejlesztése



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



Pontosabban, mit szükséges fejlesztenünk?



I. Az Úristen jellemének utánzását.

  a. Isten szentsége a legfőbb ösztönző a szentség művelésére. Igyekezz mennyei Atyádra hasonlítani igazságosságban, szentségben, becsületességben.

  b. A Szentlélek segítségével igyekezz megérteni Isten gondolatait, ahogyan azok a Szentírásban megjelennek. Gondolkozz hozzá hasonlóan, élj és cselekedj úgy, ahogyan Ő azt kívánja tőled. „Isten dicsőítése nem annyira a fennkölt csodálatban és ékesszóló dicséretben történik, hanem amikor szeplőtlen lélekkel igyekszünk társalogni vele, Neki és hozzá hasonlóan élni.” (Stephen Charnock – angol puritán lelkész a 17. századból).


II. Krisztus képéhez való alkalmazkodást.

  a. Pál apostol gyakran hangsúlyozza a Krisztushoz való hasonulást, mint például a Filippi 2,5-8-ban: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt… önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez, és amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig.” Szentnek lenni annyi, mint Krisztusnak ezzel a gondolkozásmódjával és indítékával rendelkezni.

  b. Krisztus a megszentelődés tükre. Kérjünk kegyelmet az Ő képének visszatükrözésére. Bízzunk Benne a megszentelődés végett. A szentségben való növekedésre végtelen lehetőség van, hiszen Krisztus az üdvösség kiapadhatatlan forrása. Nem lehet eléggé gyakran kérni Őt a megszentelődésre, hiszen Ő a tökéletes szentség. Ő a szentséget megélte, kiérdemelte és végül Lelke által érvényesíti életünkben. „Minden és mindenekben Krisztus” – a szentséget beleértve. Luther Márton ezt így fejezte ki: „Mi Krisztusban = megigazulás; Krisztus bennünk = megszentelődés.”


III. A Szentlélek szerinti gondolkozást.

  a. A Szentlélek küldetése a hívők értelmét/gondolkozását alárendelni az Ő gondolkozásának (1Kor 2,12-14). Ahogy növekszünk a szentségben, egyre jobban és készségesebben meghajtjuk magunkat a Szentlélek irányítása előtt.

  b. Hogyan munkálja bennünk a Szentlélek az alárendelés/engedelmesség szent képességét?
     i. Rámutat bűneinkre és meggyőz a szentség szükségességéről (János 16,8).
   ii. Elülteti bennünk a szentség utáni vágyat. Megmentő munkája nem csüggedésre, hanem Krisztusban való megszentelődésre vezet.
    iii. Hatást gyakorol természetünkre és így Krisztus képére formál.
    iv. Erőt ad a megszentelt életre azáltal, hogy bennünk tartózkodik és lelkünkre hat. Általa ellenállhatunk a bűnös természet kívánságainak (Galata 5,16) és engedelmeskedhetünk Krisztusnak.
    v. A Szentírással való alázatos táplálkozás és az imádkozás gyakorlása által. A Szentlélek így emlékeztet arra, hogy a szentség fontos, hogy méltók legyünk Istenhez és országához (1Thessz 2,12), valamint a szolgálatra (1Kor 9,24-25; Fil 3,13).
    vi. Efézus 5,18: „A bortól meg ne részegedjetek, mert abban züllöttség van, hanem teljesedjetek be Lélekkel.” Thomas Manton (17. századi angol puritán lelkipásztor): „A Lélek ránk nyomja szentségének bélyegét, ahogyan a pecsét a viaszra. Ha Isten Lelke tartózkodik valakiben, beillatosítja szentséggel és szíve a Menny képe lesz.”


3. A szentség művelésének gyakorlatai



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



Milyen konkrét gyakorlati lépésekből áll a szentség művelése? Íme, hét irányelv, amely segít a megszentelődés fokozásában.




I. Kutasd és szeresd a Szentírást.

  a. A Szentlélek először is Isten igéjének olvasását és kutatását áldja meg. Az Úr Jézus is kiemelte az Ige megszentelő hatását (János 17,17).
  b. Ha gazdagodni szeretnél az ismeretben és lelki erőben, olvasd végig a Bibliát legalább évente. Tanulj meg igeverseket (Zsoltár 119,11), elmélkedj felettük (Zsoltár 1,2), ültesd a gyakorlatba azokat (Zsoltár 19,12).
  c. A Példabeszédek 2,1-5 elénk helyez néhány bibliatanulmányozási elvet:
    i. Tanulékonyság (Isten igéjének befogadása)
    ii. Engedelmesség (Isten parancsainak elraktározása)
    iii. Önfegyelem (gyakorlatba-ültetés)
    iv. Függőség (kiáltás bölcsességért és értelemért)
    v. Kitartás (kincsek után kutatni). Nem növekedhetsz a szentségben, ha kevés időt töltesz Istennel és nem veszed komolyan Igéjét (a prédikáció tanítás és nem „szent beszéd”!). A világtól csábított szíved miatt csak a Szentírás taníthatja meg, hogyan élj szentül a szentségtelen világban.
  d. Például, mikor habozol valamelyik cselekvési terveddel kapcsolatosan, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
      i. Isten dicsőségét szolgálja a dolog? (1Korinthus 10,31)
      ii. Egyezik Krisztus akaratával, aki életed Ura (1Korinthus 7,23).
      iii. Megegyezik a bibliai példákkal? (1Korinthus 11,1)
      iv. Helyes és hasznos számomra – lelkileg és testileg? (1Korinthus 6,9-12)
     v. Segítséget jelent másokra nézve, nem okoz kárt másoknak? (1Korinthus 10,33; 8,13).
      vi. Ha megteszem, valamilyen hatásnak, befolyásnak rabja leszek? (1Korinthus 6,12).


II. Élj rendszeresen az úrvacsorával, a Krisztusba vetett hited erősítésének eszközével.

  a. Az Úr rendelte jegyek Krisztusra emlékeztetnek és serkentik hitünket Őbenne. Az Ige és a jegyek ugyanarra a Krisztusra irányítják figyelmünket, hiszen az úrvacsora az Krisztus testével való közösségünk (1Korinthus 10,16).
  b. Keresd gyakran Krisztust az Igében és az úrvacsorázásban. A Krisztusba vetett hit erőteljes ösztönző a megszentelődésre, mivel a hit és a bűn szeretete nem ötvöződnek.


III. Tekints magadra úgy, mint aki meghaltál a bűn uralmának, de élsz Istennek a Krisztusban (Róma 6,11).

  a. A bűn nem uralkodik többé a hívőkön, ellenben a bűn ellen tovább kell harcolnunk, azaz felelősségünk folyamatosan ellenállni a bűnnek. Hogyan?
    i. Utáld egyre jobban a bűnt magát, hiszen Isten is elutasítja azt. Gondolj arra, hogy Isten méltó az engedelmességünkre nemcsak, mint Bíró, hanem mint Atya is (1Mózes 39,9).
    ii. Kutasd fel szíved bálványait. Kérj erőt az Úrtól, hogy kiűzhesd azokat. Harcolj minden bűn, igazságtalanság, és ördög csel ellen.
   iii. Naponta tarts bűnbánatot Isten előtt. Ne gondold soha, hogy kinőtted a vámszedő imáját: „Isten légy irgalmas nekem, a bűnösnek (Lukács 18,13).
    iv. Higgy abban, hogy Krisztus képes életben tartani a Szentlélek által. Az Ő ereje hatalmasabb a te bűnösségednél (vö. 1János 4,4). Ne ess kétségbe: erős vagy Benne, győzedelmes vagy Benne. Sátán sok csatát megnyerhet, de a háború győzelme a tiéd (1Korinthus 15,55-57; Róma 8,37). A krisztusi derűlátás legyőzi az emberi természet borúlátását.


IV. Imádkozz és cselekedj úgy, mint akinek megszentelődése Istentől függ.

  a. Csak Isten képes tisztát előhozni a tisztátalanból (Jób 14,4). Ezért esedezz az Úrhoz tiszta szívért (Zsoltár 51,12).
  b. A keresztyén megszentelődés feltételezi, hogy szolgáljuk Urunkat és szüntelen imádkozunk.
    i. Az ima a keresztyén élet és hit központjához tartozik: közösség Istenünkkel Krisztus Jézus által, akiért élünk. Ima és megszentelődés kötelezőek, nem tetszőlegesek. Gyakran együtt jelentkeznek a Szentlélek által. Valójában elkülönítve nem is maradnak meg.
    ii. Mindkettőt gyakorlás közben tanuljuk, ráadásul lelki harcok árán. Egyikben sem érjük el a tökéletességet a földön, mégis élethossziglan kell művelni azokat, ami nem könnyű.
  c. A szentség és a cselekedetek összefüggnek, főleg a személyes fegyelmezés fejlesztésében és megőrzésében. Az önfegyelem fejlesztése időt és sok erőfeszítést igényel (1Timóteus 4,7).
    i. A megszentelődés valójában a fegyelmezett élet kialakításának hivatása. Ezért nem épülhet olcsó kegyelemre, amely bűnbánat és engedelmesség igénylése nélkül bocsánatot oszt.
    ii. A szentség olyan kegyelemre épül, amelynek ára van – Istennek Fia vérébe került, a Fiúnak saját életébe került, a hívő embernek pedig a bűnös természet és kívánságainak naponkénti megöldöklésébe (Kolossé 3,5; 1Korinthus 15,31).
  iii. A kegyelemre épülő megszentelődés folytonos odaszánást, folytonos szorgalmat, folytonos gyakorlást és folytonos bűnbánatot igényel. Ellenben ha vétkeztünk, ne kételkedjünk Isten irgalmában és ne maradjunk a bűnben, hanem jöjjünk újból az Úrhoz.
    iv. Tudjuk, hogy hívő emberekként is gyakran megbotlunk. Luther szerint a bűn elleni harcban „a hívő ember gyakran érzi magát vesztesnek, mintsem győztesnek, mert az Úr próbára teszi őt és megengedi, hogy a végsőkig támadják, ahogyan az arany a kohóban tisztul meg.”
   v. De a hívő ember kitartó. A kudarc nem készteti feladásra, hanem még komolyabb bűnbánatra és eltökéltebb folytatásra a Lélek erejével (Péld 24,16). Isten szeretete késztet a leginkább a folytatásra. Ezért fegyelmez is minket, hogy kitartásunk még szilárdabb legyen (Zsidók 12,5-6).


V. Menekülj a világiasságtól.

  a. Cselekedjünk azonnal az élettel való kérkedés, a test és szem kívánsága, és minden bűnös kívánság első jelei láttán, amikor ezek elkezdik csábítani szívünket és értelmünket (1János 2,15-17; Dániel 1,8).
  b. Vizsgáljunk meg a Filippi 4,8 fényében mindent, amit olvasunk, a szabadidős és szórakoztató tevékenységeinket, minden zenét, amit hallgatunk, minden barátságot, amelyet szövünk, hiszen ezek mind befolyásolják érzéseinket és gondolkozásunkat. E világban élünk, de nem vagyunk e világból valók. Ezért álljunk ellene az elvilágiasodásnak (Róma 12,1-2).
  c. A világ legimádottabb bálványa a pénz és a vagyonban kifejezésre jutó jólét! Ez pedig a kívánságok teljesítését és élvezetek szerzését szolgálja. A hitetlenek önmaguknak élnek, hogy önmaguknak kedveskedjenek és jót érezzenek, boldogok legyenek a földön. Ezért a hitetlen társadalom egyre önzőbb, és a szeretet sokakban kihűl. Ezzel szemben a legnagyobb krisztusi parancs és keresztyén erény a szeretet.


VI. Ápolj közösséget a gyülekezettel; társulj olyanokhoz, akik előtted járnak a megszentelődésben.

  a. A gyülekezet krisztusi rendeltetése – többek között–, hogy a kölcsönös segítségnyújtás és gondoskodás közössége és egyben imaközösség legyen (ApCsel 2,42; 1Korinthus 12,7). A megszentelődés érdekében beszélgess és imádkozz olyanokkal, akikre fel tudsz nézni lelkileg (Kolossé 3,16). A társulás hasonulást eredményez. Ha elszigeteled magad lelki testvéreidtől, hiányos lesz keresztyén életed, éretlen maradsz lelkileg.
  b. Ápold a közösségedet az egyháztörténelem lelki óriásaival azáltal, hogy olvasod írásaikat (főleg a puritánokét).


VII. Élj folyamatos és teljes odaszánásban Istennek.

  a. Alakíts ki megszentelt szokásokat. A Lélek segítségével távolítsd el az illetlen dolgokat és vezess be lelki tevékenységeket.
  b. Ne engedj a „csak még egyszer” csapdának. Az elodázott engedelmesség nem engedelmesség. Célod legyen az, hogy ne vétkezz egyáltalán (1János 2,1). Imádkozz mennyei erőért, hogy alárendelhess mindent Krisztusnak (2Korinthus 10,5). Végül is gondolataink meghatározzák jellemünket, az pedig életünk teljes alakulását.




4. Biztatások a szentség művelésére



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



A megszentelődés művelése megerőltető, gyakran minden lelki erőnkre igényt tartó gyakorlat. De Istenünk gondoskodott biztatásokról az Igéjében. A szentségben történő fejlődés érdekében biztassanak a következő bibliai igazságok.



I. Isten elhívott a szentségre, hogy az a te javadat és az Ő dicsőségét szolgálja.

  a. 1Thesszalonika 4,7 – „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.”
    i. Isten hívásai mindig szükséges és hasznos dolgokra történik. Ez biztasson a megszentelődés folyamatában.
  b. A szentség fokozza lelki egészségünket (Zsoltár 84,12b). A szentség lelki biztonságot nyújt az ártalmas bűnnel szemben, általa megőrizzük őszinteségünket, lelki haszonnal jár, tisztességessé és kellemessé teszi a lelki életet.
  c. A bűntől való tisztulás Isten dicsőségére van (Ézsaiás 43,25).


II. A szentség által fogsz Istenre hasonlítani és tisztességedet megőrizni.

  a. „A szent szív tükrözi vissza Istent”, írta Thomas Watson.
  b. Jézus Krisztus a szentség példája nekünk:
    i. Az alázatban – Filippi 2,8
    ii. Az könyörületességben – Márk 1,41
    iii. A megbocsátásban (Kolossé 3,13)
    iv. Az önzetlenségben (Róma 15,3)
    v. A bűn elutasításában (Máté 23,23-26).
    vi. Az imádságban (Zsidók 5,7).
  c. A Krisztus példáját követő megszentelődés megőriz a képmutatástól és névleges („vasárnapi”) keresztyénségtől. Ugyanakkor elevenné, céltudatossá, és határozottá tesz minket hétköznapjainkban.


III. A szentség bizonyítja megigazulásodat és kiválasztásodat, valamint fenntartja üdvbizonyosságodat.

  a. A megszentelődés elválaszthatatlan a megigazulástól (1Korinthus 6,11), mert az újjászületést mindig új élet követi. Aki megigazult, szentségre törekszik. Aki bocsánatot nyert bűneire, az a bűn kerülésére összpontosít. Aki elhanyagolja a megszentelődést, azt igazolja, hogy még nincs üdvössége, még a bűneinek szolgája (vö. János 8,11).
  b. A megszentelődés elválaszthatatlan a kiválasztástól is (2Thesszalonika 2,13; Efézus 1,4).
    i. A kiválasztás tana vigasztalóan hat a hívő emberre: Isten magának akar minket. Ezért engedelmeskedünk Neki és kerüljük azt, ami eltávolít Tőle.
   ii. A kiválasztás igazsága nem jogosít fel a tétlen, meddő, világias életmódra, gondolván, hogy a kiválasztottak nem veszíthetik el üdvösségüket, hanem szent élettel erősítjük meg kiválasztásunk tudatát és valóságát, hiszen a megszentelődés az üdvösségben való részesedés látható oldala (Máté 7,16).
  c. Ezért a megszentelődés fokozza az üdvbizonyosságot (1János 2,3; 3,18-19).
    i. Az üdvbizonyosságunk fokozatosan erősödik, ha ügyelünk a kegyelem eszközeinek használatára: Isten igéjének olvasása, imádkozás, istentiszteletek látogatása, engedelmesség és szolgálat.
    ii. A Szentlélek által munkált megszentelődés a legbiztosabb jele annak, hogy Isten gyermekei lettünk (Róma 8,1-16).
    iii. Hanyagság és gondatlanság, a bűnhöz való könnyelmű viszonyulás, a napi áhítatok elmulasztása által el lehet veszíteni az üdvbizonyosságot; vagy éppen nemtörődömség és tétlenség által a szolgálat területén.


IV. Egyedül a szentség által tisztulsz, mint hívő.

  a. Titusz 1,15 – „Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük beszennyeződött.”
  b. Csak az képes megszentelődni, akinek szíve megváltozott az újjászületés által. Isten törvénye a szívébe van vésve (Jer 31,31-34), Krisztus életének Ura, és így hajlandó és kész engedelmeskedni, Neki élni.
  c. Krisztus által Isten megszenteli gyermekét és elfogadja imáit és háláját. A Szentlélek valósággá teszi a hívő emberben Krisztus szentségét és munkáját.


V. A szentség nélkülözhetetlen az Istennek végzett hatékony szolgálathoz.

  a. 2Timóteus 2,21 – „Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, tisztességre való edény lesz, megszentelt és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”
  b. Szentség által nyer a hívő ember elismerést és vele együtt keresztyén hite is. De a hanyag keresztyének és a képmutatók lejáratják a hitet. „Ők Sátán legjobb szövetségesei”.
  c. Életünk állandóan vagy használ vagy árt, nyitott levelek vagyunk (2Korinthus 3,2). A megszentelt élet a legjobb és legerősebb érv a hitetlenekkel szemben. Hitelt ad a bizonyságtevésnek és az evangélizálásnak (Fil 2,15). i. Hugh Morgan: „A szentség a megtéretlen emberek befolyásolásának leghatékonyabb eszköze, mert készségessé teszi őket az evangélium meghallgatására.” (Máté 5,16; 1Péter 3,1-2).
  d. A szentség Istennel szembeni alázatban és tiszteletben nyilvánul meg. Ilyeneket keres magának és használ fel az Úr (Ézsaiás 66,2). „Az alázat szentségünk csalhatatlan bizonyítéka. Az alázat a szentség virága és szépsége.” (Andrew Murray).


VI. A szentség tesz alkalmassá a mennyországra.

  a. Jelenések 21,27 – „És nem megy be abba semmi tisztátalan…”
  b. Zsidók 12,14 – „Törekedjetek… a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.”
  c. A mennyország áldása az Istenben való gyönyörködésből áll. Ha elhanyagolod a megszentelődést a földön, hogyan élveznéd Isten látványát a mennyben? A megszentelődés a mennyben valik teljessé, de a földön kezdődik el. John Owen: „Isten csak azt engedi be a mennybe, akit megszentelt a földön. Az élő Fej nem enged be oda halott tagokat.”




5. Akadályok a szentség művelésében



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



A szentség műveléséhez bíztatásokat kaptunk éppen azért, mert rengeteg akadály keresztezi útunkat. Öt gyakori problémára szükséges odafigyelnünk.



I. A bűnhöz való viszonyulásunkban hajlamosak vagyunk ön-centrikusan mintsem Isten-centrikusan gondolkodni.

  a. Amikor jobban nyugtalanítanak bűneink következményei és jobban aggódunk a bűn feletti győzelmen, mint azon, hogy bűneink mennyire szomorítják és bántják Istent.
  b. A megszentelődés nemcsak Isten és embertársaink iránti szeretetet jelent, hanem a bűn szándékos gyűlölését. A megszentelődés művelésében szükséges a bűnt úgy gyűlölnünk (Péld 8,36), ahogyan Isten is. Tudatosuljon bennünk állandóan, hogy a bűn mindenekelőtt Isten ellen irányul (Zsoltár 51,6).
  c. A bűnnel kapcsolatos felszínes és torz felfogás következménye felszínes és torz megszentelődés. J. C. Ryle: „Ha valaki nem ismeri fel lelke kórjainak veszélyes természetét, ne csodálkozzunk, hogy az ilyen megelégszik hamis vagy hiányos ellenszerekkel.” A szentség művelése megköveteli az élettel való kérkedésnek és a test kívánságainak elutasítását valamint állandó könyörgést őszinte szívért.
  d. Kudarcra van ítélve az, aki nem biztosít elsőbbséget Isten igéjének, akaratának és dicsőségének (János 17,17). John Brown: „A szentség nem misztikus spekulációkból, lelkes szenvedélyekből vagy óhajtott önsanyargatásból áll, hanem úgy gondolkozni, ahogyan Isten, és úgy akarni, ahogyan Ő.”


II. A szentségben való fejlődést akadályozza a félreértett „hitből való élet” azt gondolván, hogy nekünk nem kell evégett megerőltetnünk önmagunkat.

  a. Felelősek vagyunk megszentelődésünkért, éspedig gyakorolni kell a „harcolni vagy menekülni” magatartást a kísértésekkel szemben. „Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.” (1Péter 2,11)
  b. Élj az új ember szerint, megöldökölve „földi tagjaidat” (azaz elhagyni a szentségtelen szokásokat) (vö. Efézus 4,22-32; Kolossé 3,5) nem törvényeskedően, hanem Isten áldásainak visszhangjaként.
  c. Hagyj fel a hirtelen haraggal, mogorvasággal, dühösködéssel, zúgolódással, pletykálkodással és nehezteléssel (ld. Róma 8,13).


III. Csúnyán kudarcot vallunk, ha büszkék leszünk szentségünkre, és ha azt gondoljuk, hogy erőfeszítéseink teremtik meg azt.

  a. Megszentelődésünk teljes egészében Isten munkája. A keresztyén élet gyakorlása valójában a bennünk és általunk munkálkodó Isten gyümölcse: „… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.” (Filippi 2,12-13). A megszentelődés tehát nem részben Isten, részben a mi munkánk.
    i. John Murray: „Isten bennünk történő munkálkodása nem akad el, mert mi munkálkodunk, sem a mi munkálkodásunk nem marad függőben, mert Isten munkálkodik. A kettő közötti viszony nem szigorú értelemben vett együttmunkálkodás, mintha Isten elvégezné az Ő részét, mi pedig a miénket… Isten munkálkodik bennünk és mi is munkálkodunk. De mert Isten munkálkodik, tudunk mi is munkálkodni.”
  b. Istentől való függésünk tartson alázatban minket. Szentség és alázat elválaszthatatlanok. Az a közös bennük, hogy az ember nem veszi észre, hogy ezek megvannak nála. „A legszentebbek tisztátlanságukra panaszkodnak; a legalázatosabbak pedig gőgjükre.
     i. Baj lesz belőle, ha azt gondoljuk, hogy a szentség elválasztható az alázattól.
    ii. Ha elégedettek vagyunk szentségünk fokával, nagyon messze vagyunk még attól.
    iii. Ha nincs önmegalázkodás, nincs szentség sem.
   iv. Ha megalázkodásunkban nem Krisztushoz menekülünk, hiányzik belőlünk a szentség.
    v. Krisztuson csüngő élet nélkül nem jutunk el a szentségre.


IV. A szentségről szóló nem biblikus, téves felfogások.

  a. Téves felfogás a második áldás és a csodatevő lelki ajándékok (főleg nyelveken szólás és gyógyítás) megtapasztalásának szükségességéről, vagy a másik oldalon Jézus Krisztus, mint személyes Megváltónk felszínes „elfogadása”.
  b. Valójában nemcsak 2. hanem állandó áldásra van szükségünk, a Szentlélek állandó áldásaira, hogy Krisztus legyen nagyobb, mi pedig egyre kisebbé (János 3,30). A Lélekkel való beteljesedés bizonyítéka nem a csodatevő karizmákkal való rendelkezés, hanem a Lélek gyümölcseiként ismert jellembeli vonások (1Kor 1,7; vö. Gal 5,22-23).


V. Hajlamosak vagyunk kitérni a napi lelki hadviselés elől.

  a. A hívők sokszor nem látják, kik az igazi ellenségeik. Nem szeretjük a harcot. Ellenségeink a ravasz ördög, a világ csábításai és saját szívünk tisztátlanságai (óemberi maradványok) – Lásd Róma 7,14-25.
  b. Csak harc árán tudjuk megőrizni a szentség egy szentségtelen világban, miközben meghátrálásra hajlamos szívvel rendelkezünk. A megszentelődés a test és a lélek harcát vonja maga után (Gal 5,17). Egyrészt békességünk van Krisztusban, másrészt harc dúl bennünk (lásd Bunyan János, A Szent Háború című könyvét). Samuel Rutherford: „Az ördög háborúja jobb, mint az ördög békessége.” Ezért van szükségünk Krisztus ellenszereire (Zsidók 7,25-28) és Lélek fegyverzetére (Efézus 6,10-20).
  c. Az igazi szentséget akkor tudjuk keresni, ha elevenen tudatosul bennünk szívünk bűneinek maradéka, amely csalárd módon meghúzódik szívünkben és megtéveszti értelmünket. A szentségre igyekvő ember sosem egyezik ki a bűnnel, nem nyugszik bele.




6. A szentség művelésében tapasztalt öröm



„… meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” – 1Péter 1,16



A megszentelt élet lehet örömteli az Úrban és nem szomorkás kínlódás (Nehemiás 8,10). A Szentírás szerint a megszentelődés ápolása igazi örömhöz vezet: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket mondtam nektek, hogy az örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök beteljék.” (János 15,10-11). Akik engedelmesek az Úrnak, és ezek csakis a megszentelődésre igyekvők lehetnek, megismerik az Istennel való közösségből áradó örömet, amely páratlan, folyamatos és megelőlegezett öröm.



I. A páratlan (legfőbb) öröm: közösség Istennel.

  a. Létezhet-e nagyobb öröm, mint az Istennel való közösség: „nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.” (Zsoltár 16,11).
  b. Az öröm Istentől ered, miközben vele járunk közösségben. Ha vétkezés által megszakítjuk az Istennel való közösséget, térjünk vissza hozzá bűnbánattal, ahogyan Dávid is tette: „Add vissza nekem szabadításod örömét, és az engedelmesség lelkével támogass engem.” (Zsoltár 51,14)
  c. Isten minden gyermekének legnagyobb öröme Jézusnak a latornak a kereszten mondott szava: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23,43).


II. A folyamatos öröm: tartós bizonyosság.

  a. A valódi megszentelődés Isten iránti engedelmességből fakad, ez utóbbi Isten iránti bizalomból. Márpedig hit által erősödik üdvbizonyosságunk is. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róma 8,28).
  b. Nem értünk meg mindent a földön, főleg nem Isten útjait népével és velünk személyesen, de bízhatunk abban, hogy Ő mindent jól csinál, ahogyan az Úr Jézus mondta Péternek: „Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted.” (János 13,7).
  c. A megszentelődés gyümölcse örömteli megelégedettség (megnyugvás) is: „valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” (1Timóteus 6,6).


III. A megelőlegezett öröm: örök jutalom kegyelemből.

  a. A zarándokút végén Isten minden gyermekének szól majd a kedves hang: „menj be a te Uradnak örömébe.” (Máté 25,21). Az örökkévalóságot az öröm helyén fogjuk tölteni. Ez motivál arra, hogy igyekezzünk a megszentelődésre Krisztus erejében bízva. A megszentelődés útja boldogsághoz vezet.
  b. A megszentelődés önmagában véve is nagy jutalom, hiszen az örökkévaló dicsőség állapota valójában a tökéletes szentség állapota lesz. Még testünk is tökéletes, azaz megszentelt, lesz ott (1Korinthus 15,49.53).
  c. A hívő ember végül az lesz, ami kívánt lenni újjászületése óta: Krisztushoz hasonló, szent és szeplőtlen (Efézus 5,25-27), örökre magasztalva és dicsérve Isten kegyelmének kifürkészhetetlen gazdagságát.


IV. Konklúzió

  a. Szükségünk van a bűn állandó megöldöklésére szívünkben, ahogyan a gazt is állandóan gyomlálni, írtani szükséges.
     i. John Owen: „A bűn nem fog elhalni, hacsak folyamatosan nem gyengítjük azt. Ha megkíméled, újra erőre kap. Állandóan résen kell lennünk a bűn működésével szemben: feladatainkban, munkahelyen, pihenésünkben, nehézségeinkben és kellemes időtöltéseinkben. Ha egyszer is hanyagok vagyunk, kárát látjuk. Minden hiba, minden mulasztás veszélyes.”
  b. Folytasd a hit nemes harcát, hiszen „Jézus Krisztus a legjobb hadvezér, a Szentlélek a legjobb tanácsadó, Isten ígéretei a legjobb biztatások és az örök dicsőség a legjobb jutalom.” (Joel R. Beeke).
  c. Van-e örömed az Úrban és az Ő szolgálatában? Örömöd, hogy nem vagy a magadé? (1Korinthus 6,19-20).
  d. Látod-e a szentség jeleit életedben? Néhány ilyen jel a puritán Thomas Brooks szerint: „Isten szentségének csodálása, a szívedből és értelmedből mások felé sugárzó szentség, az istentelenség és gonoszság utálata és megvetése, bánkódás saját gonoszságod és szentségtelenséged felett.
  e. Magunktól elégtelenek vagyunk erre, de ha szentek akarunk lenni, kezdjük Krisztussal, és ha folytatni akarjuk a szentséget, maradjunk Krisztusban. Nélküle nem tudunk engedelmeskedni.
  f. Krisztus, a Szentlélek, Isten igéje, szentség, kegyelem, hit – elválaszthatatlanok egymástól. Ezért imádkozz naponta, hogy az Úr szenteljen meg Krisztus vére által, Krisztus Lelke által és Isten igéje által.
     i. Robert Murray M’Cheyne így imádkozott: „Uram, tégy engem olyan szentté, amennyire egy kegyelemben részesült bűnös lehet a földön.”