Lelkipásztor:

Chiciudean Miklós


Telefon:

06-30-6019-253


E-mail:

chmiklos1@yahoo.com


Vasárnapi istentiszteleteink Budapesten


Délelőtt:
10:00 - Tanítói


Délután:
17:30 - Evangelizációs


Címünk:

Budapest, Sarkantyú utca 2.
(az Örs vezér tere szomszédságában)



Hétközi bibliaóráink vidéken


Debrecen, Bellegelő kert 56.

Minden pénteken 18:00-tól


Milejszeg, Petőfi utca 68.

Minden második kedden*
18:30-tól


* Részletes információ a lelkipásztortól kérhető.


Mit tanít a Biblia a böjtről és a böjtölésről?



1. Böjt és böjtölés – a bibliai példák


I. Bevezetés



  a. Ritkán felmerülő téma manapság a böjt. Úgy tűnik, hogy nem tulajdonítanak már sok jelentőséget a böjt gyakorlásának. Mi is lenne egyáltalán a szerepe?

  b. A múltbeli emlékek mintha azt sejtetnék, hogy a böjtöt a rendkívüli vallásos, sőt misztikus egyének gyakorolták. Hallottunk szerzetesekről, akik sokat böjtöltek és utána rendkívüli vallásos élményekben volt részünk. Egész nap meditálnak, elvonulnak a világtól és – többek között – böjtölnek. Egyébként minden világvallásban ismert a böjt.

  c. Az evangéliumi gyülekezetek köreiben ma már csak elvétve hallani böjtről. Régebben még böjtöltek az elöljárók, a lelkipásztorok, időnként volt egy-egy közös, gyülekezeti böjt, de itt is az volt, hogy a legkomolyabbak böjtöltek. Mintha a böjt valami bónuszt jelenteni az Úr gyermekeinek életében. Böjttel több a meghallgatott ima, böjttel egyesek szentebbek lesznek, böjttel jobb hívők lesznek, stb.

  d. Mi a böjt, mit jelent böjtölni, mi a jelentősége és szerepe, hogyan kell azt gyakorolni? Ezekre a kérdésekre keresünk választ Isten Igéjéből. Nézzük meg a bibliai példákat.

II. Böjt az Ószövetségben és az Újszövetségben



  a.Böjt az Ószövetségben

   i. Az évi engesztelési ünnepen való böjt – 3Móz 16,29.31 és 23,26-32. Tartózkodtak tápláléktól és a hétköznapi, megszokott munkájuktól.

    ii. Mózes negyven napot tölt az Úrral a Hóreben, mikor átveszi a törvény tábláit. Ez idő alatt nem evett és nem ivott (5Móz 9,9.11). Izráel ekkor súlyos vétket követ el, aranyborjút imád. Isten el akarja pusztítani a népet és Mózes újból az Úr színe elé lép 40 napig, hogy közbenjárjon a népért. Mély fájdalmában, gyászában könyörög a nép megtartásáért és nem vesz magához táplálékot (9,18).

   iii. Ezután a Bírák 20,26-ban találkozunk a böjttel, mikor sírással, nagy búsulással, fájdalommal állnak az Úr előtt Benjámin törzsének majdnem teljes kiirtása miatt.

   iv. Következik 1Sámuel 7,6 – búsulnak, gyászolnak és bűnbánatot is tartanak a filiszteusoktól kapott vereség és az Úr csapása miatt, mert sokan belenéztek a frigyládába és meghaltak.

   v. Ugyanúgy böjtben fejezi ki fájdalmát Izráel és Dávid, mikor meghal Saul és Jonatan a filiszteusok elleni háborúban (1Sám 31,13; 2Sám 1,12; 1Krón 10,12).

   vi. Hasonlóképpen böjtölt Dávid mély búsulásában és fájdalmában, mikor az Úr közölte vele, hogy a Betsabével történt paráználkodásából született gyermek meg fog halni (2Sám 12,16.21-23). Dávid böjtjéhez is társul bűnbánat.

   vii. Majd 1Királyok 21,9.12.27 olvasunk arról, hogy Akháb eltulajdonítja Nábót szőlőjét. Böjtöt hirdettek Jezréelben, hogy Nábót ellen ürügyet találjanak (ott is a hamis vádakat megjátszott búsulás előzte meg, a lényeg, hogy a böjt gyász és búsulás kifejezéseként jelenik meg). Aztán Akháb bűnbánatot tart, mikor meghallja az Úr ítéletét és búslakodik saját bűnén.

   viii. Jósafát és Júda Istent keresik és közbenjárnak Júda szabadulásért, mikor ellenséges hadsereg vonul ellenük (2Krón 20,3).

    ix. Aztán ott van Ezsdrás és a babiloni fogságból hazatérő nép, akik böjtölnek és Isten segítségét kérik imában a biztonságos utazáshoz. Tehát itt is az van, hogy Isten elé járulnak, megalázkodnak (bűnbánatot tartanak) és közbenjárnak a népért (Ezsd 8,21.23).

    x. Majd következik Nehémiás böjtje. Az ő böjtje megint a búsulás, fájdalom és gyász kifejezése a nép állapota miatt (Neh 1,4). Később találkozunk egy bűnbánati böjttel, mikor Izráel fiai elbocsátják pogány feleségeiket (9,1).

   xi. Következik Eszter, Márdokeus és Izráel böjtje, mikor Hámán ki akarja pusztítani őket. Ekkor is búsulás és fájdalom van a szívükben, böjtölésükhöz pedig komoly közbenjárás társul Izráel megmentéséért (Eszt 4,3.16). Majd emlékezetül a nagy szabadulásra évente egyszer böjtölnek a Purim ünnepen (Eszt 9,31).

    xii. A böjttel találkozunk a Zsoltárokban is. Először Dávid együtt érezve mások fájdalmával, böjtöl (35,13) és imádkozik gyógyulásért. Később megint Dávid az, aki fájdalmában és bűnbánattal böjtöl (69,11). Végül a Zsoltár 109,24-ben újból Dávid böjtöl, újra fájdalmában ellenség miatt és egyben szabadulásért esedezik.

    xiii. A sorból nem maradhat ki Dániel böjtje sem. Ő is bűnbánattal, saját népének lelki helyzete miatt böjtöl és esedezik közbenjáró imádsággal Izráel hazatéréséért (Dán 9,3). Érdekes megfigyelni, hogy a király, Dárius is böjtölt egyszer, mikor Dánielt az oroszlánok vermébe vetették. Ő is szomorúságában böjtölt, de nem csak a táplálékot, hanem minden élvezetet megvont magától (6,18).

    xiv. Majd Jóel prófétán keresztül szólítja fel az Úr a népet, hogy tartsanak böjtöt jajgatással, imával a nagy háborús veszteség miatt (1,14), amit az Úr ítélete idéz elő. Jóelnél megjelenik a bűnbánatnak nyomatékot adó böjt is (2,12-15).

   xv. És végül álljon itt még Ninive böjtje Jónás könyvéből. Ninive lakosai bűnbánatuk kifejezéseként böjtöltek, miután meghallották az ítéletet hirdető üzenetet (Jón 3,5).


  b. Néhány következtetés az Ószövetségből

   i. Böjtölést tehát (1) mély fájdalom, búsulás, bánkódás esetén hirdettek háborús vereség, egyéb veszteség, vagy súlyos betegség idején (pl. a Benjámin törzsének majdnem teljes kiirtásakor, Dávid a Zsoltárokban). Felfigyelhetünk arra, hogy a legtöbb esetben valamilyen fájdalom indít a böjtölésre. De ott van (2) a saját vétekért érzett fájdalom is, mint kiváltó ok (pl. Dávid paráználkodása után, Akháb, Ninive). Ekkor a bűnbánat és megalázkodás nyomatékosítása végett böjtöltek. A hiteles böjt bűnbánattal járt együtt. Találkoztunk az olyan böjttel is, mikor nem a fájdalom miatt, hanem egy rendkívülien komoly ügyért imádkoznak, járnak közben és ezért Isten elé állnak böjtöléssel (pl. Mózes a Hóreben, Ezsdrás a nagy utazás előtt). És találkoztunk (4) a vallásos ünnepek idejére elrendelt böjttel is (pl. az engesztelés ünnepén).

   ii. A legtöbb böjt közösségi volt. Csak amikor a fájdalom egy egyénre korlátozódott, volt a böjt is egyéni (vö. Akháb esetét, Dávid böjtje gyermeke esetén). A böjt önmagában együtt járt mindig a tápláléktól való tartózkodással, de sokszor az élvezetektől és a hétköznapi tevékenységektől is. A babiloni fogságból való hazatérés után felerősödik az egyéni böjt, főleg a templom lerombolása után, mikor átveszi az áldozás helyét. Azt gondolták, hogy böjtöléssel kiengesztelhetik bűneiket (ami megtalálható a misztikus vallásokban és nem ritkán a szerzeteseknél is), nagyobb meghallgatást találnak Istennél és kétségtelenül hatékonyabb megszentelődést érhetnek el.

  c. Böjt az Újszövetségben

   i. Először a Jézus Krisztus Urunk bemerítését követő negyven napos böjttel találkoztunk, mikor Sátán megkísértette Őt a pusztában. Jézus Krisztus étlen-szomjan töltötte ezt az időt (Mt 4,2). Jézus Krisztus itt messiási küldetésére készült fel.

   ii. Aztán olvasunk Anna prófétaasszony böjtjéről (Lk 2,37). Egyértelmű, hogy ő közbenjárói imádsággal szolgált és ehhez kapcsolódott böjtje.

   iii. A Hegyi Beszéd a következő hely, ahol már maga az Úr tanít a böjtről (Mt 6,16-18). Jézus Krisztus a hamis böjt ellen tanít (lásd IV. alpont) és elmagyarázza, hogyan kell helyesen böjtölni. Tanításának lényege, hogy ne keltsünk feltűnést böjtölésünkkel, mert nem emberek elismerésének megszerzéséért tesszük („lásd, én mennyire szent vagyok!”), hanem Isten előtt esedezünk, járunk közben egy ügyért, személyért. Tehát a böjt egy belső viszonyulás Istenhez és Neki bemutatott szolgálat. A belső hozzáállás döntő, és nem a böjt korábban kifejlesztett külsőségei (zsákruha, komor arc, por hintése a fejre, ruha megszaggatása, sírás, stb.)

   iv. Majd következik az Úr Jézus tanítása a böjtről, mikor megszólják, hogy János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, az Övéi pedig nem (Mt 9,14-15; Mk 2,18-20; Lk 5,33-35). A zsidók kifejlesztettek egy komoly böjtölési szokást (heti két nap: kedd és csütörtök, lásd Lk 18,12), mikor visszaemlékeztek Jeruzsálem bukására és a babiloni fogságra (vö. Zakariás 7,3-5; 8,19). Az Úr világosság teszi, hogy böjtölni nem lehet akármikor. Mivel a böjt fájdalmat, búsulást és gyászt fejez ki, ezért nem illik a Vőlegény jelenlétébe. Jézus földi tartózkodásának ideje a tanítványok számára a legnagyobb öröm és nem a fájdalom ideje volt. Az Úr előre vetítette, hogy az Ő tanítványai is fognak böjtölni. Egyszer akkor, miután Jézus keresztre feszítették, és nyílván mennybemenetele után is, mert hiányozni fog nekik Krisztus és vágyakoznak utána (vö. Jn 16,20).

   v. Majd néhányszor szó esik a böjtről az Apostolok Cselekedeteiben is. Például Pál nem evett és nem ivott három napig megtérését követően. Nyílván itt bűnbánatának adott nyomatékot (ApCsel 9,9). Majd Kornéliuszról olvassuk, hogy imádságai és böjtje eljutott az Úr elé. Ez itt ószövetségi típusú böjt volt (10,30).
   Majd találkozunk a böjttel – és ez fontos – mikor az Antiókhiai Gyülekezet kirendeli a szolgálatra Pált és Barnabást (13,2-3). Ez, céljára nézve, hasonlít az Úr Jézus 40 napos böjtjére, mint felkészülés egy rendkívüli szolgálatra. Ugyanez történik, mikor a misszió során Pál apostolék véneket választanak a gyülekezetek élére (14,23). A pogányoknak is volt vallásos böjti időszakjuk (27,9). Viszont az étlen-szomjan állapotot is olykor a „böjt” szóval jelöli az Újszövetség, mikor tartósabb vagy ismételt állapotról van szó (pl. ApCsel 27,33 vagy 2Kor 6,5 és 11,27).

  vi. Ezen kívül még egyszer fordul elő a böjt, mikor Pál apostol a nemi élettől (élvezetektől) való tartózkodást javasolja a böjt és imádkozás egy meghatározott idejére (1Kor 7,5).

  d. Néhány következtetés az Újszövetségből

   i. Először is feltűnik az, hogy a böjt mindig az imádkozást, főleg a közbenjáró esedezéseket kíséri az Újszövetségben.

   ii. Azután láthatjuk konkrétabban, hogy egy rendkívüli, jelentős, komoly szolgálat kezdetén vagy missziós vállalkozás indulásakor böjtöltek. Ráadásul az apostoli missziós utak és a vének kiválasztása esetén a közösség együtt, és nem egyénileg böjtöltek.

   iii. Jézus Krisztus és tanítványai nem folytattak böjtölő életet az Úr földi szolgálata idején. De az Úr mennybemenetele után újra találkozunk a böjttel, főleg annak közösségi formájával.

   iv. A közösségi böjtre utal az 1689-es Baptista Hivallás is, mégpedig kétszer. Egyszer a XXII/5 cikkelyben: „Ugyanúgy szent és tiszteletteljes módon szükséges különleges alkalmak gyakorlása, mint például komoly megalázkodások, böjtölések és hálaadások.” A hitvallás itt a Jóel és Eszter könyvében található esetekre hivatkozik.
   Másodszor, mikor a gyülekezet elöljáróinak megválasztásáról és szolgálatra rendeléséről beszél, a XXVI/9 cikkelyben: „Krisztus úgy rendelkezett, hogy maga a gyülekezet közös beleegyezése és szavazata alapján válasszák ki az általa elhívott bármelyik személyt… Az ilyen személyt ünnepélyesen rendeljék a szolgálatra böjtölés és imádkozás által…”.

   v. Az apostoli kor utáni korai egyház is böjtölt, sőt egyre nagyobb figyelmet szentelt a böjtölésnek. A böjtöléshez vezető okokat vagy éppen céljait így határozták meg: „az imádkozás megerősítésére, Isten kijelentésére való felkészülés, bánat kifejezésére, a szegények megsegítése a böjt alatt megspórolt táplálékkal, a bűnbánónak Istennel való kibékítésére.”


2. Böjt és böjtölés – a mai gyakorlat



Bevezetés a második részhez



  A bibliai példák arra utalnak, hogy háborús vereség, nagy veszteség, gyász és súlyos betegség idején érzett fájdalom kifejezéseként böjtöltek és kiöntötték szívük bánatát az Úr előtt. A böjtöléshez idővel társultak külső kifejező szokások, mint például zsákruhába történő öltözés, hamuszórás a fejre, stb. Viszont a böjtöléskor mindig tartózkodtak az eledeltől és az ünneplést, lakmározást, vigasságot kifejező dolgoktól, gyakorlatoktól, eseményektől. A böjtölés szinte mindig bűnbánattal járt együtt, hiszen a fájdalmat kiváltó eseményeket Isten intő jeleiként értelmezték.

  Az Ószövetségben találkoztunk még a közbenjáró imádsághoz társuló böjttel (pl. Ezsdrás esetében). Ez az a típusú böjt, ami átjön az Újszövetségbe is. És gyakorolták a böjtöt különböző ünnepeken is emlékezésül korábbi fájdalmas időszakokra (pl. Eszter és a purim). A böjt általában közösségi volt és ritkábban egyéni.

  Az Újszövetségben megtaláljuk a böjtölést, mint nagy horderejű lelki szolgálatra való imádságos felkészülést (az Úr Jézus a pusztában, Pál és társai a pogánymisszió elkezdése előtt, vének kirendelése a gyülekezetekben), illetve konkrét imádkozási – akár bűnbánati, akár közbenjárói – időszakokban. A böjt az Újszövetségben mindig az imádkozás kísérője és együtt járt minden eledeltől való tartózkodással. A böjtöléskor kerülték az ünneplést, az élvezeteket, szórakozást, hogy teljesen az imádkozásra összpontosítsanak (1Kor 7,5).

I. A hamis böjt


  a. Ézsaiás 58,3-6 – Ha valaki ki akarja fejezni bűnbánatát, az elkövetett bűnökért érzett lelki fájdalmat, de közben kedvteléseit űzi, az képmutató, bűnbánata színlelt és böjtölése üres szertartás (3a-b). Bűneink őszinte megbánását az jelzi, hogy abbahagyjuk a vétkezést, elfordulunk bűneinktől (3c-d). Ahol erőszak, gonoszság van, ott nincs igazi bűnbánat, nincs lelki fájdalom (4.v.). A külső szertartás ellenére, a szív nem érez fájdalmat a bűnök miatt (5.v.). Az igazi böjt, amikor a bűn fájdalmát átérezve, nem vétkezünk többé, hanem jó cselekedetekkel igazoljuk bűnbánatunk hitelességét (6-7.v.).

  b. Jeremiás 14,12; 36,6 – Itt is a színlelt bűnbánat a gond. Bár voltak kijelölt böjti napok, a bűnbánat nem volt őszinte.

  c. Zakariás 7,3-5; 8,19 – A babiloni fogság idején a júdeaiak szokásává vált megemlékezni Júda és Jeruzsálem babiloni ostromának fő eseményeiről, pl. Jeruzsálem bevételéről és a templom rombolásáról. Az Úr azonban felrója nekik, hogy ez is csak külső szertartás volt, az igazi bűnbánat elmaradt, amit a sok igazságtalanság és kegyetlenség igazol. De eljön majd a megtérés ideje és akkor a böjt vigalommá, örvendezéssé válik (8,19).

  d. Lukács 18,12 – itt az érdemszerző vallásos tettről van szó. A böjttel és jó cselekedeteinkkel nem igazulhatunk meg Isten előtt. Teljes tévedés azért böjtölni, hogy elnyerjük Isten elismerését és kiérdemeljük áldásait.

II. Mi hát az igazi böjt?


  a. A böjt az eledeltől és egyéb élvezetektől való tartózkodás egy időre az imádkozás (főleg a bűnbánói és közbenjárói ima) hatékonyabb céljából. Miért van erre szükség? A böjtöt és annak szerepét csak a gyakorlati hívő élet tágabb keretében látjuk igazán. A hívő ember folyamatos megszentelődésre törekszik, tehát folyamatos harcban van a benne megmaradó bűnnel. A győzelemre segítő egyik legfontosabb eszköz az imádság. Akinek egészséges, erős imaélete van, jobban fejlődik a lelki életben és ellenállóbb a bűnnel szemben. Ezért szólít fel az Ige a bűn megöldöklésére (Kol 3,5). A böjt által próbára tehetjük magunkat: mi uralkodik rajtuk, az „én” vagy Jézus Krisztus?

  b. A hangsúly tehát a lelki fejlődésen, a Krisztushoz való közeledésen van. Ehhez fontos az imádkozás. A böjt csak kísérője az imának, de fontos, mert a böjtölés által kizárjuk a földi, testi körülményeket, hogy jobban összpontosítsunk az imádkozásra és főleg jobban figyeljünk az Úr Jézus Krisztusra. Böjtölés mellett komolyabban imádkozunk és összpontosítunk, nagy sürgetéssel könyörgünk a mennyei trón előtt. Istent teljes igyekezettel keressük. Sajnos könnyen beleveszünk a hétköznapi, földi ügyintézésekbe, munkákba, tevékenységekbe. Böjtölés során viszont megválunk ezektől a földi körülményektől: tartózkodunk a tápláléktól, az élvezetektől, a földi dolgokra irányuló tevékenységektől.
  Matthew Barker (17. századi angol teológus) szerint mikor böjtölünk, Isten jóindulatát keressük imában, tartózkodva élelemtől, testi élvezetektől és világi ügyektől, hogy Istenre figyeljünk és odaszánjuk magunkat Neki, hogy bensőségesebb kapcsolatban lehessünk az Úrral. Tehát ne csak a gyomrod böjtöljön, hanem az egész tested. Tedd félre a telefont, a tévét, az internetet, az újságot, és egyéb kedvenc időtöltésedet.

III. A böjtölés mai gyakorlata


  a. „Keresztyénekként sokat imádkozunk Urunkhoz és böjtölünk is, mert hiányzik nekünk Krisztusunk, és szeretnénk vele lenni.” (Hyde). Amikor böjtölünk, tegyük azt Krisztus utáni vágyakozásból, a megszentelődésre törekedve, az imádkozásban elmélyülve, és közbenjárva általában az evangélium terjedéséért és elveszett bűnösök megmentéséért, konkrétan a ránk bízott evangéliumi szolgálatok áldásáért. Tegyük ezt:

    i. Böjtöljünk önkéntesen (Máté 9,14-15) – Az Úr nem írta elő a böjt idejét, módját és formáját. Viszont a Bibliából úgy tűnik, hogy általában egy egész napot böjtöltek, mikor félretették munkájukat, tartózkodtak eledeltől és élvezetektől, és az egész napot imádságban és lelki elmélkedésben töltötték. Viszont mindenki annyit időt böjtöljön, amennyit elbír. A kegyelem erre a területre nézve sem adatott egyformán.
    A böjt ne legyen teher, kényszerű lelki gyakorlat, hanem jöjjön szívből és az Úr utáni vágyakozásból. Emlékezzünk, a böjtnek nem célja érdemeket és elismerést szerezni az Úrtól.

    ii. Böjtöljünk alázatosan (Máté 6,16-18) – Krisztusért böjtölünk, tehát előtte nincs mivel dicsekednünk. Viszont ne az emberek előtt és ne az ő elismerésük megszerzéséért böjtöljünk, mint a farizeusok. Jakab apostolon keresztül így üzen a Szentlélek: „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra és örömötök szomorúságra! Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!” (Jakab 4,9-10). Isten lássa lelki gyötrődésedet, amint bűneidért bánkódsz, és az elveszettekért közbenjársz.

    iii. Böjtöljünk komolyan (Dániel 9,3) – Legyen benne teljes szívünk átérezve az Isten előtt való megjelenésünk súlyát. Bűnbánatot tartani és elveszett bűnösökért nem lehet imádkozni kedvteléseinket űzve (Ézsaiás 58,3). Érezzük át az imatémák komolyságát közbenjárásunk alatt!

    iv. Böjtöljünk közösen szükség szerint (ApCsel 13,1-3). A lelkipásztorok időnként hívják össze az egész gyülekezetet böjtre. Főleg ha az Úr keze ránehezedik a gyülekezetre, az ország népére vagy egyéb súlyos helyzetekben. Böjtöljünk, mikor a gyülekezetek elvilágiasodnak és lelki erejük, főleg a bűnösök Krisztushoz való vonzására, megerőtlenedik. Kálvin a következőket mondta: „A lelkipásztorok buzdítsák az embereket böjtölésre vagy komoly esedezésekre – az idők szükségei szerint – vagy a megalázkodás, bűnbánat és a hit gyakorlására.”
    Ha a gyülekezet nagy misszió vállalkozásba, vagy egyéb jelentős tevékenységbe kezd, elöljárókat avat fel, vagy nagy események elé néz, akkor hirdessenek böjtöt az imádkozás mellé az egész gyülekezet számára.

    v. Böjtöljünk evangéliumi módon (Máté 6,16-18). Ez azt jelenti, hogy nem csinálunk szertartást a böjtből. Kerüljük az ószövetségi külső jeleket, főleg a komor ábrázatot és az emberek figyelmének felkeltését. Ügyeljünk arra, hogy a böjt ne váljon érdemszerző áldozattá, ne társítsunk hozzá bűnt engesztelő hatást vagy valamilyen babonát. Ne gondoljuk magunkat szuperkeresztyéneknek és ne adjunk helyet a lelki gőgnek lenézve azokat, akik nem böjtölnek. Ez céltévesztés lenne. Mivel újszövetségi hívők vagyunk, mindent az Úr iránti hálából teszünk kegyelméért és megváltásáért. Gyakoroljuk a böjtöt is ezzel a lelkülettel. Böjtünkkel ne akarjunk kicsikarni valamit Istentől, hanem Krisztusban örvendezve és az Atya gondviselésében bízva imádkozzunk. Különben böjtünk nem lesz kedves az Úr előtt.

    vi. Böjtöljünk imádkozva. A böjt csak akkor számít evangéliumi szolgálatnak, mikor imádkozunk. Ima nélkül a böjt csak koplalás. A hangsúly az imádkozásra esik. A böjt csak segít elmélyülni benne. Amint már utaltunk rá, a böjtölés idején történő imádkozásunk főleg bűnbánatra és közbenjárásra összpontosítson. Imádkozzunk az evangélium hirdetéséért, megtérésekért, népünk lelki ébredésért, országunk vezetőiért, gyermekeink és fiataljaink megtartásáért egy roppant csábító világban.

Konklúzió


  1. A böjtölés az ünneplés, lakomázás ellentéte. Viszont a böjtöléskor a lelkünk valóban ünnepel és lakomája van, mert Krisztushoz kerülünk közelebb és vele töltjük imában azt az időt.

  2. Az imádkozás és böjtölés kitűnő eszközök az egyéni lelki megújulásra. Akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot az Úrnak és az evangélium ügyének, ha megújult és megszentelt élettel szolgálunk gyülekeztünkben.

  3. Böjtölésünkkel és imáinkkal fejezzük ki a legvilágosabban, hogy mennyire függünk az Úrtól, azaz Tőle várjuk lelki fejlődésünket, a gyülekezetek épülését, a bűnösök megtérését, a hit megújulását és az evangélium győzelmét.