Lelkipásztor:

Chiciudean Miklós


Telefon:

06-30-6019-253


E-mail:

chmiklos1@yahoo.com


Vasárnapi istentiszteleteink Budapesten


Délelőtt:10:00


Délután:17:30


Címünk:

Budapest, Sarkantyú utca 2.
(az Örs vezér tere szomszédságában)



Vidéki összejöveteleink


Debrecen
Hunyadi János utca 14.

Bibliaóra csütörtökön 18:00-tól
Istentisztelet vasárnap 17:30-tól


Milejszeg
Petőfi utca 68.

Minden második kedden*
18:30-tól


* Részletes információ a lelkipásztortól kérhető.


Galata levél



1. Jézus Krisztus képviseletében (1)



„Pál apostol, nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból, és a velem levő testvérek mindnyájan, Galácia gyülekezeteinek. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból az Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint, akinek dicsőség örökkön-örökké! Ámen.(Galata 1,1-5)



Bevezetés


  Pál apostol életében kétségtelenül Jézus Krisztus volt a központ. Vele és érte élt.
  „Nekem az élet Krisztus…” – Filippi 1,21
  „Elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” – 1Korinthus 2,2
  „Krisztussal együtt megfeszítettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” – Galata 2,20
  „Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” – Galata 6,14
  Így vallott az apostol Krisztussal való személyes kapcsolatáról.
  Miről szól a te keresztyén életed? Tudod-e milyen céllal viseled a keresztyén nevet?
  Annyi mindennel foglalkoznak ma a keresztyén felekezetek és gyülekezetek: dicsőítés, lelkigondozás, jótékonykodás, szociális gondozás, klubok, a Szentlélek ajándékai stb.

Krisztus egyházának hivatása, hogy szent közösséget ápoljon Urával, aztán harcoljon a bűn ellen Krisztusra mutatva, mint szabadítóra, és így az Ő ügyét, az evangéliumot, képviselje a világban.


I. A keresztyén – Jézus Krisztus ügyében fáradozó képviselője


  a. „Apostol” – „küldött”, akit megbíztak az evangélium hirdetésével. Krisztus ügyét képviseli, annak odaszánta magát a megtéréskor (ApCsel 26,14-17), melynek következtében az Úr gyermeke és szolgája lett. A földön az Ő képviselője, tehát nem saját életével és ügyével van elfoglalva, hanem Krisztus ügyével.
  b. „nem emberektől, nem is ember által” – bár az antiókhiai gyülekezetben emberektől is kapott megbízást (ApCsel 13,3), Pált elsősorban az Úr hívta el és bízta meg az evangélium hirdetésével. Ugyanígy minden keresztyén esetében a megtérés együtt jár önmaga felajánlásával Krisztus számára. Ezért elsősorban nem az emberekért, hanem Krisztusért, az Ő képviseletében szolgáljuk az Ő ügyét.
  c. „hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által” – a legfelsőbb hatalom és tekintélytől, a megmentő és elfogadó Krisztustól és Atyától jön a megbízás. Az ügy és a megbízás roppant fontos. Ezért kiváltság és felelősség. Kiváltság, mert a legnagyobb boldogság a földön a szeretet Istenét szolgálni, felelősség egyben, mert önmagam feladását kívánja, hogy teljesen Krisztusnak éljek.
  d. „aki feltámasztotta őt a halálból” – ez a történelmi esemény hordozza a legfontosabb és a legörvendetesebb igazságot: Jézus Krisztus legyőzte a halált. Van örök élet, van szabadulás az ítélettől, van örök boldogság Isten országában. A feltámadás jelzi Krisztus győzelmét, ügyének legyőzhetetlenségét, és ami sikerünket, amennyiben teljesen átadtuk magunkat ez ügynek.
  e. „és a velem levő testvérek mindnyájan, Galácia gyülekezeteinek” – akik Krisztus ajándékában részesültek, akiket összeköt Krisztus személye, azok testvérek, egy Isten gyermekei és megbízottjai. Pál a testvérek nevében is, tehát egyettértésükkel ír. Ezek egyet értenek az igazság és a hit felől. A keresztyének gyülekezeteket alkotnak, testvériségük a gyülekezeti közösségben fejeződik ki. Ez a közösség pedig Krisztus megváltott népe.


II. A keresztyének legkívánatosabb dolgai


  a. „Kegyelem” – Isten megbocsátó és elfogadó jóindulata, aki nem érdemeink hanem szeretete szerint bánik gyermekeivel és ezért…
  b. „Békesség” – a lelkünk jólétére utal, jó sorsára, azaz Atyánk lelkünk javát keresi, noha egyéb szükségeinket is kielégíti.
  c. „Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”
    i. Kegyelmet és békességet akkor nyerünk, mikor Istenhez úgy jövünk, mint Atyánkhoz - bizalomml, Jézus Krisztusra pedig úgy tekintünk, mint életünket irányító Úrra - engedelmességgel.


III. A keresztyének legnagyobb áldása


  a. „Aki önmagát adta” – önként feláldozta önmagát, szeretetből az elveszettek iránt. Letette életét értünk, a szabadulásunkért. Ezért keresztyénként övéi vagyunk, hogy rendelkezzen velünk. Valójában az Ő szeretetét hirdetjük és éljük, mint bizonyság, hogy Ő él és ez meglátszik rajtunk.
  b. „a mi bűneinkért” – Jézus Krisztus meghalt Isten ellen elkövetett vétkeinkért, hogy bocsánatot kapjunk. Egyben Istennek elégtételt fizetett, kielégítette igazságát. Reánk nézve pedig megváltás, kivásárlás, szabadulás a bűnös, testi vágyaktól és romlástól.
  c. „hogy kiszabadítson e jelenvaló gonosz világból”. Lesz egy másik világ is. De a jelenlegi világ, az emberiség istentelen része, gonosz. A világban élő emberek romlottságára utal.
Jézus Krisztus ügye tehát a bűnből és a romlottságból való szabadulásról szól. A világ gonosz, és nem jó. Az ördög rendületlenül munkálkodik benne. A rengeteg kísértés célja, hogy belerántson a bűnbe és távol tartson Istentől és a szeretetétől.
  d. „a mi Atyánknak akarata szerint” – Isten tervezte meg és határozta el ezt a nagy szabadító munkát.
  e. „akinek dicsőség örökkön-örökké! Ámen”
    i. Ezért neki jár a dicséret és az elismerés.


Konklúzió


 1. Átadtad-e életedet Krisztusnak, hogy képviselőjeként részt vegyél a nagy munkában?
  2. Megbántad-e bűneidet és megszabadultál-e tőlük?
  3. Krisztusért élsz és a drága jó hír továbbadásával foglalkozol?
  4. Összefogsz-e a testvérekkel e szent ügyben?
 5. Krisztus feltámadt élete és szeretete sugárzik-e belőled a gonoszságban elmerültek felé?




2. Az Istentől való elpártolás következményei (2)



„Csodálkozom, hogy ilyen hamar elpártoltatok attól,aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, egy másik evangéliumhoz, holott nincs más, de némelyek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit hirdettünk, átkozott legyen. Ahogy előbb mondtuk, most ismét mondom: Ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azonkívül, amit elfogadtatok, átkozott legyen. Mert most embereknek engedek vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Mert ha még embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1,6-10).




Bevezetés


  Levele elején Pál emlékeztet, hogy Jézus Krisztus képviselőjeként, ügyében fáradozva szól a gyülekezetekhez. Üzenetét – az evangéliumot – az Atyától és Jézus Krisztustól kapta.
  Ez az örömteli jó hír arról szól, hogy Jézus Krisztus feláldozta magát önként a hívő emberek bűneiért, azaz engesztelő áldozatot mutatott be helyettük, hogy bocsánatot és üdvösséget nyerjenek.
  Ebből fakad az, hogy akik bocsánatot nyertek bűneikre, Jézus által megszabadultak a jelenlegi gonosz világtól, amelynek gonoszsága valójában abban áll, hogy távol akar tartani Istentől és ha már gyermekei vagyunk, akkor kísértésekkel és csábításokkal újra elszakítani Tőle.
  Erről szól a következő szakasz (1,6-10). Meglepő módon a keresztyének képesek hamar elpártolni mennyei Atyjuktól és Jézus Krisztus kegyelmétől. Pál figyelmeztet a következményekre.


I. Az evangélium elferdítésével eltávolodsz Istentől – 6-7


  a. Az Istentől való elpártolás fájdalmas bűn és ostobaság.
  b. Az Istentől való elpártolás visszaélés a mennyei Atya jóindulatával és irgalmával, aki kiváltságában részesített.
 c. Az Istentől való elpártolás által lelohad a Krisztus kegyelmében való gyönyörködés (öröm) és irgalmának megbecsülése.
  d. Az Istentől való elpártolás a kísértéseknek és csábításoknak való engedésből fakad, ami lelki gyengeségre vall.
  e. Az Istentől való elpártolás lelki zsákutcába vezető téves tanítások felkarolásával jár együtt.
  f. Az Istentől való elpártolás Krisztus kegyelme ajándékainak – mint megigazulás, kibékülés, örökbefogadás – lebecsülésével jár és kegyelem csodájának korábbi átélését üressé teszi.
  g. Az Istentől való elpártolás feddést vált ki az Atya részéről.


II. Az evangélium elferdítésével Isten ítélete zúdul rád – 8-9


  a. Isten megítéli az evangélium elferdítőit, mert nincs más út az üdvösségre, Istenhez.
  b. Isten megítéli az evangélium elferdítőit, mert hozzáteszik a törvénynek való engedelmességet az üdvösség feltételeihez.
  c. Isten megítéli az evangélium elferdítőit, mikor azok nem a bűntől való szabadulást tartják a legnagyobb szükségnek, és egy pszichológiai vagy szociális „evangéliumot” hirdetnek, ti. Jézus Krisztus megszabadít emberi bajaidtól és megoldja személyiségi és kapcsolati problémáidat. Megfeledkeznek, hogy az evangélium Isten ítélete alól hirdet szabadulást, ami a bűn miatt zúdult az emberiségre.
  d. Isten megítéli az evangélium elferdítőit, mert Krisztus nevében szólnak, de hamisan, mert Krisztus érdemeiről elterelik a figyelmet az emberi érdemre.
  e. Isten megítéli az evangélium elferdítőit, mert feladták a Krisztus igazságáról szóló meggyőződésüket.


III. Az evangélium elferdítésével nem tudsz Isten tetszésére lenni – 10


  a. Mert Istennek nem tetszik, mikor elzárják az egyetlen hozzá vezető utat.
  b. Mert Istennek nem tetszik, mikor elmarad a válasz az Ő hívására.
  c. Mert Istennek nem tetszik, mikor az iránta való engedelmességet felváltja az emberek tetszésének keresése.
  d. Mert Istennek nem tetszik, ha emberek és nem Krisztus rabszolgája vagy.
  e. Mert Istennek egyedül az tetszik, mikor az emberek Krisztusnak rendelik alá magukat és csakis benne keresik üdvösségüket.
  f. Mert Istennek egyedül az tetszik, mikor teljes engedelmességgel követed Krisztus tanítását és bízol Krisztus kegyelmében.


Konklúzió


 1. Elhívott-e már téged az Isten az üdvösségre és átélted-e az Úr Jézus kegyelmének csodáját?
  2. Ha igen, akkor közel vagy-e az Úrhoz, ragaszkodással ápolod a közösséget vele?
  3. Meggyőződéssel teszel-e bizonyságot az evangélium igazságáról?
  4. Kinek akarsz tetszeni tehetségeddel, munkáddal, teljesítményeiddel, sikereddel?




3. Az Úr Jézushoz való megtérés a hiteles evangélium által (3)



Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által. Mert hallottátok, hogyan forgolódtam egykor a zsidóságban, hogy fölöttébb üldöztem és pusztítottam az Isten egyházát, és felülmúltam a zsidóságban sok nemzetembeli kortársamat, szerfelett rajongva atyáim hagyományaiért. De amikor tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kijelentse Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Jeruzsálembe sem mentem fel apostol elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amiket pedig nektek írok, íme, Isten színe előtt mondom, hogy nem hazudok. Azután Szíria és Cilicia tartományaiba mentem. Júdea keresztyén gyülekezetei előtt pedig személyesen ismeretlen voltam, csak azt hallották, hogy aki minket egykor üldözött, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított. És dicsőítették értem Istent.”
Galata 1,11-24



Bevezetés


 Saját szolgálata és az evangélium bemutatása után (1,1-10), Pál újra hangsúlyozza az általa hirdetett evangélium krisztusi, tehát hiteles eredét (1,11-24). Rátér a nagy megtérésre és változásra, amelyet az Úr munkált életében. Így akarja szemléltetni azt a hatalmas erőt, amellyel az evangélium által Jézus Krisztus megváltoztatta őt. Ilyen evangéliumot biztos nem tud ember kitalálni.
  Bárcsak ennyire gyökeresen változnának azok mind, akik már hallották ezt az örvendetes jóhírt.


I. A megtérés előtti helyzet – Krisztus iránti ellenszenv – 1,11-14


  a. Az evangélium krisztusi eredetű – 11-12
    i. Nem emberi kitalálás – 11
  ii. Nem emberek hagyományozták (apa-fiú viszonyban) rá és tanították erre (tanító-tanítvány viszonyban) – 12a
    iii. Krisztus közölte kijelentés (kinyilatkoztatás) útján. – 12b
    1. A történelmi tényekről Pál hallott már megtérése előtt (pl. az üldözött keresztyének bizonyságtevéséből): Jézus születéséről, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ezek elengedhetetlenek az üdvösséghez, de nem elegségesek.
      2. Azonban az Úr megjelent személyesen Pálnak, kijelentette önmagát és ekkor értette meg ezeknek a történelmi eseményeknek jelentőségét. Ezután teljesen másképpen látta Jézust és személyének jelentőségét.
  b. Harc Isten egyháza ellen– 13
    i. A keresztyének üldözése – heves és kegyetlen
    ii. Az egyház ellehetetlenítése, a kiirtás céljából
  c. Pál erős meggyőződésből követte vallásának hagyományát – cselekedetek által szerzett érdem és így Isten tetszésére lenni. - 14


II. A megtérés előidézése – 1,16-17


 a. Isten kezdeményezi a megtérést. – 15
     i. Előidéző ok és időpont: „mikor tetszett annak…”
 b. Isten már születésünk előtt odaszánt minket („elválasztott, elkülönített valamire”), azaz kijelölte életpályánkat önmaga céljainak megfelelően. Innen a keresztyén hivatástudat.
 c. A megtérés konkrét elindítója a hatékony elhívás – lelki fogantatás, bűnfelismerés, bűnbánat, hit, megigazulás, teljes újjászületés, megszentelés. Az elhívás itt utal a szolgálatra való elhívásra, odaszánásra is (vö. Jeremiás 1,5).
 d. Az elhívás célja, hogy megismerd Jézust, mint Isten Fiát. Minél inkább megérted, hogy Isten Fia megszánt, szeretetével keresett, és végül megtérésre vezetett téged, annál inkább kegyelme által te is szeretni és imádni fogod Krisztust!
 e. Az elhívás célja – tegyél bizonyságot, hirdesd a Krisztust a pogány környezetednek – 16


III. A megtérés következménye – 1,18-24


  a. Az Úr Jézus azonnali prédikálása (vö. ApCsel 9,20).
  b. Bátorság a nyilvánosság előtt.
  c. Ilyen megrázó megtérés után, az egész júdeai keresztyénség dicsőítette Istent nagy kegyelméért – megtért a hóhérjuk!


Konklúzió


  - Milyen konkrét változásokat idézett elő megtérésed tebenned?
  - Hogyan viszonyulsz most már Jézus Krisztushoz?
  - Milyen keresztyén hivatást kaptál az Úrtól? Szoktál-e bizonyságot tenni róla?




4. Az evangélium nem szorul emberi hitelesítésre (4)



„Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, és magammal vittem Tituszt is. Kijelentés következtében mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiábavaló ne legyen futásom. De még a velem levő Tituszt sem kényszerítette senki körülmetélkedésre, noha görög volt, még a belopakodott hamis testvérekért sem, akik alattomban közénk lopóztak, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így minket szolgává tegyenek. Ezeknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Azok, akiket tekintélyeseknek tartanak – hogy régen mik voltak, azzal nem törődöm, hiszen Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyesek engem semmire sem köteleztek. Ellenkezőleg: látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, csakúgy, mint Péterre a körülmetélésé. Mert aki munkálkodott Péterben a körülmetéltek közötti apostolságra, az általam is munkálkodott a pogányok között. És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek,felismerték a nekem adatott kegyelmet, a közösség jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy a szegényekről megemlékezzünk, és ezt igyekeztem meg is tenni.” (Galata 2,1-10).




Bevezetés


  A Galata levél 1. részében Pál bejelentette, hogy az evangéliumot közvetlenül Krisztustól és nem emberektől kapta. Aztán bebizonyította, hogy egy ilyen evangéliumnak nincs szüksége emberi igazolásra, hiszen önmagát igazolja, például a változáson keresztül is, amelyet munkál. Erre a legjobb példa maga Pál megtérése.
  A 2. rész első felében (1-10) Pál kitér arra, hogy még a tekintélyes, oszlopoknak számító apostolok sem kértek tőle olyat, hogy módosítson az evangéliumon, hanem elismerték, hogy az Úr Pálra ugyanazt az evangéliumot bízta, amint rájuk is. Ezt hirdetik mindnyájan, az egyik csoport a zsidóknak, a másik a pogányoknak és igyekeznek a szeretetben elöljárni.


I. Legyünk egységesek az evangélium hirdetésében – 2,1-2


  a. Az egységet munkálja a közösség - 1
  b. Az egységet munkálja a biblikus eszmecsere – ApCsel 15
  c. Az egységet munkálja a krisztusi késztetés – 2a
  d. Az egységet munkálja egymás respektálása – 2b


II. Őrizzük meg az evangélium igazságát – 2,3-5


  a. Ne követeljünk az emberektől többet, mint Krisztus az üdvösség elnyerése érdekében, csak a bűntől való elfordulást és Krisztus ajándékának hittel történő elfogadását – 3
  b. Hamis gyülekezeti tagok azok, akik meg akarják fosztani a keresztyéneket az Úr Jézustól kapott szabadságuktól – az üdvösség ingyenes, nem kell érte fáradozni – 4
  c. Éber vigyázással, tehát következetesen biblikus evangélizálással őrizzük meg az igaz evangéliumot – 5


III. Az evangélium hű továbbadásakor megtapasztaljuk az Úr működését – 2,6-9


  a. Az igehirdető nem fontosabb az evangéliumnál. Az igazság fontosabb az igazság hirdetőjénél. Az első igazolja ez utóbbit. Aki elferdíti az evangéliumot, hiteltelenné teszi önmagát – 6
  b. Megváltó Jézusunk megbízott mindnyájunkat az evangélium továbbadásával. A megbízás hűségre sarkall. Még a munkaterületet is kijelöli nekünk – 7
  c. „Az Úr csodásan működik, bár útja rejtve van.” Csak legyünk állhatatosak és rendszeresek a szolgálatban. Ő munkálkodik – 8
  d. Nagy kegyelem, hogy a mindenség Urának szolgálhatunk, az Ő üzenetét továbbíthatjuk az elveszettek felé. Nagy kegyelem, hogy eszközök lehetünk annak kezében, akinek „nem vagyunk méltók saruszíját megoldani.” - 9


IV. Az evangéliumról való bizonyságtételhez társítsunk szeretetet – 2,10


  a. Az evangélium elfogadása által testvéri kapcsolat születik a keresztyének között, melynek tartalmi része a kölcsönös segítségnyújtás a nehézségekben – 10


Konklúzió


  Egy evangélium elégséges minden időben és minden helyen. Az evangélium bemutatásának módszerei változhatnak, de lényegében az első keresztyének evangéliuma kell, hogy a mostani idők evangéliuma maradjon. Nem igaz, hogy az evangélium ma már nem időszerű, nem releváns. Csak amikor Istennek Krisztusban megjelent szeretete átjárja a szívet és értelmet és eredményeként az emberek önzetlenül átadják önmagukat Neki és hálásan követik a Szentírásban lefektetett életviteli elveket, lesznek megoldások az egyén, a család, a társadalom, az egyház, egy ország népe és az egész világ problémáira.




5. A helyesen alkalmazott evangélium (5)



„Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert rászolgált a feddésre. Mert mielőtt néhányan odajöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett, amikor pedig azok megérkeztek, visszavonult és elkülönült, mert félt a körülmetélkedésből valóktól. És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy Barnabás is belesodródott képmutató magatartásukba. De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen, az evangélium igazságának megfelelően, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre pogány módra, nem pedig zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Mi, természet szerint zsidók és nem a pogányok közül való bűnösök vagyunk, és (mégis) tudjuk (tudván) azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. (Ezért) mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből, nem pedig a törvény cselekedeteiből, mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki. Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen! Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem teszem érvénytelenné az Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.” (Galata 2,11-21).




Bevezetés


  A 2. rész első felében (1-10) Pál kitért arra, hogy még a tekintélyes, oszlopoknak számító apostolok sem kértek tőle olyat, hogy módosítson az evangéliumon, hanem elismerték, hogy az Úr Pálra ugyanazt az evangéliumot bízta, amint rájuk is. Ezt hirdetik mindnyájan, az egyik csoport a zsidóknak, a másik a pogányoknak és igyekeznek a szeretetben elöl járni.

  Hogyan működik tehát az evangélium a gyakorlatban? Mindenesetre nem úgy, ahogyan megtörtént egyszer Péter apostollal, azaz zsidók esetében egyféleképpen, pogányoknál másféleképpen. Egy evangélium, egy üdvözülési út van mindenki számára. Ezt mutatja be Pál a 2. rész második felében.


I. A rosszul alkalmazott evangélium képmutatásba sodor – 11-14


  a. Az evangélium rossz alkalmazását szükséges kijavítani, akár feddés által is – 11
    i. Péter apostol rászolgált arra viselkedésével, hogy „vád alá helyezzék”.
 b. A rossz alkalmazás az etnikai/kulturális alapon történő elkülönülésben mutatkozott meg – 12
    i. A zsidók az ótestamentumi étkezési szabályokból kiindulva sok további húsvásárlási, étkezési, mosakodási, közösségi szabályt fogalmaztak meg. Ezek végül kulturális megkülönböztetésekhez is vezettek.
    ii. De az Úr Jézus betöltötte az ótestamentumi előképeket és Őbenne ledőlt a zsidók és pogányok közötti válaszfal (vö. Efézus 2,14). A korábbi szabályok tehát puszta szokások maradtak, amelyeket lehetett gyakorolni, ha nem tulajdonítottak nekik üdvszerző értéket.
    iii. Ellenben a pogány-keresztyéneknek világossá vált, hogy ha számukra nem kötelezők a zsidó étkezési szabályok, a régi ceremoniális törvények, akkor az a zsidókra sem érvényesek többé. Így a keresztyének, bármilyen háttérből, közösségben lehettek egymással, pl. asztalközösségben is, mert egymás testvérei.
  iv. Péter együtt evett a pogányokból lett keresztyénekkel, majd amikor megjelentek némelyek a jeruzsálemi gyülekezet „körülmetélkedési” pártjából, fokozatosan elkülönült a testvérektől és csak a zsidó keresztyénekkel evett együtt. Péter félelemből tette ezt.
    v. Ebbe a képmutatásba belesodródott a többi zsidó keresztyén is Antiókhiában – 13
      1. Péter korábban evett a pogányokkal Kornéliusz házában (vö.10,28). Tehát képmutató módon viselkedett és vezetőként példája ragadós volt.
  c. Az evangélium igazságának nyilvános megsértése nyilvános helyreigazítást igényel. – 14
    i. Egyrészt mert Péterrel együtt többen is hibáztak. Ők is kellett, hogy hallják az igazságot.
    ii. Mivel Péter elkülönült a pogány-keresztyén atyafiaktól, ezzel azt üzente nekik, hogy amennyiben közösségben akarnak lenni velük, a zsidó-keresztyénekkel, úgy a zsidókhoz hasonlóan kell élniük.


II. A helyesen értett evangélium valódi megmentést eredményez – 15-21


  a. A megmentést hozó jó hír lényege: „az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által.” – 15-16
    i. A „megigazul” értelme: az Atya Isten többé nem tekinti bűnösnek, hanem igaznak (ártatlannak) az Ő bírói minőségében.
    ii. A megigazulás alapja: Jézus Krisztus igazsága. Ezt tulajdonítja az Atya a bűnösnek.
    iii. A megigazulás elnyerése: a Jézus Krisztusba vetett hit által.
  b. A megmentést hozó jó hír biztatása: Krisztus nem a bűn előmozdítója, hanem a Megmentő a bűnből – 17
  c. Krisztus nem bátorít a bűnre és nem is építi fel újra a zsidók és pogányok közötti válaszfalat – 18
    i. Tehát ne találjunk ki a Krisztusba vetett hit mellé egyéb üdvözülési feltételeket.
    ii. Krisztus kereszthalála (bizonyított igazsága) elegendő bármelyik bűnös megmentésére.
  d. Lehetetlen másképpen, azaz a törvény betartása által megigazulni és így üdvözülni. – 19
    i. A törvény nemcsak betűjének, hanem szellemiségének (a szeretet parancsa) betartása lehetetlen.
    ii. Ezért a törvény kimondja a halálbüntetést minden bűnösre. Minden bűnös elszakadt Istentől és halott lelkileg a bűneiben. A törvény révén csak azt tudjuk meg, mekkora bűnösök vagyunk!
    iii. ISTEN ELŐTT SENKI SEM SZEREZHET ÜDVÖSSÉGET JÓ TETTEIVEL. Ez örökérvényű igazsága az evangéliumnak.
    iv. Ezután már nem élhetünk magunknak, hanem Istennek, azaz úgy élni, ahogyan Neki tetszik, az Ő dicsőségére, az Ő akarata (a Biblia) szerint.
    v. A mai törvénytelen, erkölcstelen világban fontos hangsúlyozni, hogy Isten erkölcsi törvénye ma is érvényes mérce. Aki azt áthágja, ítéletet von magára. Aki megigazult személyként figyelmen kívül hagyja, megtorpan a megszentelődésben és hamis keresztyénnek bizonyul.
  e. A megigazulás úgy valósul meg, hogy a régi életet halálba adom, nem keresek bocsánatot és elfogadást Istennél jó tettekre hivatkozva, hanem bízva Krisztusban, az Ő élete születik meg bennem. – 20-21
    i. Krisztus szeretete irántunk, amely a golgotai kereszthalálban csúcsosodott elegendő a megigazuláshoz, a bocsánathoz, az elfogadáshoz, az új élethez.
    ii. A régi élet érdemeket szerző hangsúllyal bírt, az új életben mindig a Krisztusba vetett hit, a bizalom számít.
    iii. Ha nem így lenne, Krisztus hiába hozta a nagy áldozatot.




6. Áldás és átok (6)



„Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg? Csak azt szeretném megtudni tőletek, hogy a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket vagy a hit hallásából? Ennyire balgatagok vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába? Ha ugyan hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedeteiből teszi vagy a hit hallása által? Úgy, amint Ábrahám is hitt Istennek, aki ezt igazságul számította be neki. Értsétek (Ismerjétek, Tudjátok - tapasztalati) meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép. Eszerint a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ –, azért, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányoké legyen, hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.” (Galata 3,1-14).




Bevezetés

Hogyan működik tehát az evangélium a gyakorlatban? Mindenesetre nem úgy, ahogyan megtörtént egyszer Péter apostollal, azaz zsidók esetében egyféleképpen, pogányoknál másféleképpen. Egy evangélium, egy üdvözülési út van mindenki számára. Ezt mutatja be Pál a Galata 2,11-21-ben.
A 3,1-14-ben Pál utal a galaták megtapasztalására, amikor hit által elfogadták az evangéliumot, mint ami hitelesíti az egyetlen igaz evangéliumot. Ráadásul az ótestamentumi írás, különösen a mózesi törvény is kizárja a cselekedetekből való üdvözülés lehetőségét. Egyedül a Krisztusba vetett hit által van üdvösség és igaz lelki élet.


I. A Szentlélek ajándékának elnyerése hit által szintén az egy evangéliumot igazolja – 1-5



  a. A hiteles evangéliumtól való eltávolodás bűnös értelmi mulasztásnak számít – 1
    i. Krisztustól való eltávolodással jár, mert az ember el kezd összpontosítani saját teljesítményeire.

  b. A Krisztusba vetett hit által nemcsak üdvösséget, hanem a Lélek ajándékát is kapjuk – 2
    i. A Lélek azonban szembeszáll a testi/bűnös viselkedéssel.

  c. Krisztus a Szentlélek révén van jelen életünkben, és nem emberi erőfeszítések által – 3
    i. Egyedül Krisztus által van győzelem. A testi erőben való bizakodás kudarchoz vezet.

  d. Az evangélium a Szentlélek és az üdvösség elnyerésének megtapasztalásával jár. – 4
    i. A megtapasztalást nem lehet letagadni, a Lélek megtapasztalt jelenléte az evangélium hitelét erősíti. Vagy látszat volt az egész?
    ii. A legnagyobb megtapasztalások Isten áldásai.

  e. A Szentlélek folyamatos munkálkodása a keresztyén személyben az evangélium erejéről tanúskodik – 5
    i. A Lélek munkálkodása a keresztyén személyben, külső és belső lelki adottságokban.


II. Az ótestamentumi törvény is csak egy üdvözülési utat tesz lehetővé – 6-14



  a. Ábrahám esete igazolja, hogy a megigazulás hit által van és nem cselekedetek által – 6
    i. Isten számította be neki hit által, és nem jó tetteivel érdemelte ki.
    ii. „Hit által” – bizalommal elfogadni Isten kezéből az Ő ajándékát!

  b. Ezért a választott nép tagjai csak úgy lesznek tagok, ahogyan Ábrahám is – 7
    i. Az Ő hite élő hit, amely minden helyzetben Istenben bízott és Neki engedelmeskedett. Az Istenbe vetett bizalom volt a vezér-elve.

  c. Isten az Ő Igéjén keresztül mindig hit általi megigazulást hirdetett – 8
    i. „Hit által” – bizalommal elfogadni az üdvösséget Istentől, az Ő kezéből. Az egész világra szóló evangélium ez.

  d. Minden hívő ember – Ó és Újtestamentumban – együtt örököli Ábrahámmal az üdvösséget. – 9
    i. A legnagyobb áldás: az örök élet Krisztusban.
    ii. Istennek egy választott népe van, a Krisztusba vetett hit által.

  e. Aki nem hit által nyer üdvösséget, hanem jó tetteivel szeretné kiérdemelni, átok alá kerül – 10
    i. Aki csak egyet is vét a törvények, parancsok közül, átok alatt van (vö. 5Móz 27,26).

  f. A törvényt nem tudja betartani senki, ezért nem is igazulhat meg Isten előtt – 11
    i. Az igaz ember csak hit által élhet (vö. Ézsaiás 30,15). A törvény különben halált követel a vétkezőre.
    ii. A törvény nem rendelkezik azzal az erővel, hogy megtörje az ember bűnös hajlamait. Képtelen megtörni a bűn erejét az emberben.

  g. A törvény és a hit útja nem egyeztethető össze. – 12
    i. Aki a törvény cselekedetei által akar megigazulni valójában saját erejében bízik. Viszont hinni annyi, mint Krisztusban bízni.

  h. Krisztus megmenti a bűnös a törvény átkától az Ő megváltó vére árán – 13
    i. A törvény által követelt halálbüntetést magára vállalta és így kifizette bűneink árát (vö. 2Kor 5,21). Aki hisz, az nincs többé vád és ítélet alatt (vö. Róm. 8,1).

  i. Minden áldás Krisztuson keresztül érkezik hozzánk – 14
    i. „Ábrahám áldása” – a megigazulás, az üdvözítő kegyelem.
    ii. A Szentlélek ígérete – Isten bennünk, az üdvösség pecsétje, a teljes lelki élet és áldás záloga: Isten lett a hívők Istene.




7. A hit és a törvény viszonya (7)



„Testvéreim, emberi módon szólok. Még az ember megerősített végrendeletét sem teheti senki érvénytelenné,és hozzá sem toldhat. Az ígéretek pedig Ábrahámnak és az ő utódának adattak. Nem azt mondja: „és az ő utódainak”, mint soknak, hanem csak egynek: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Azt mondom pedig, hogy azt a szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha a törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből, Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt Isten. Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett. A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezető mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok.” (Galata 3,15-29).




Bevezetés

A 3,1-14-ben Pál utal a galaták megtapasztalására, amikor hit által elfogadták az evangéliumot, mint ami hitelesíti az egyetlen igaz evangéliumot. Megtapasztalták, hogy Isten hatalmas erővel munkálja bennük a hitet, és így az üdvösséget. Hit által kapták a hívők a Szentlelket, üdvösségük pecsétjét.
Aztán az ótestamentumi írás, különösen a mózesi törvény is kizárja a cselekedetekből való üdvözülés lehetőségét. Egyedül a Krisztusba vetett hit által van üdvösség és igaz lelki élet.
A 3,15-29 szakaszban Pál bemutatja, hogy az ígéret feljebbvaló a törvénynél, mert egyrészt sokkal hamarabb adatott a törvénynél és közvetlen módon, sőt végrendelet (testamentum) formájában volt közölve és így megmásíthatatlan, másrészt a törvény közbenjáró által közvetett módon, sokkal később adatott azzal a céllal, hogy Krisztushoz vezető felügyelő legyen, azaz az emberekben felébressze a bűntudatot és rámutasson az isteni Megmentő szükségességére. Az üdvösség kizárólag Krisztusban van, mint megígért utódban, amely hit által nyerhető el.


I. Az ígéret feljebbvaló a törvénynél – 15-18


  a. „Testvéreim” (15) – A keresztyének is keveredhetnek téves tanítások csapdájába és szükségük van felvilágosításra, helyreállásra hitvallásukban. A tévelygésben levő testvéreket szeretetteljes és türelmes tanítással kell segíteni a helyreállásban és nem megvetni őket.
  b. Isten az üdvösség ígéret formájában közölte Ábrahámmal ráadásul végrendelt (testamentum) formájában, amely ratifikálva lett. Így hát érvénybe lépett és azóta is érvényben van. - 15
  c. Az üdvösség ígéretének központjában Jézus Krisztus szerepel és nem Ábrahám testi utódai. Őbenne teljesedik be az ígéret és általa részesülhet valaki üdvösségben. – 16
  d. Ez az üdvösség-adományozási szövetség egy kegyelmi szövetség volt, mert Isten ingyen ajándékként ígérte meg az üdvösséget a hívőnek. A sokkal később közölt törvény nem változtatott és nem is változtathatott ezen a helyzeten. – 17
  e. Ígéret és törvény nem két üdvözülési út, hiszen a törvény nem teszi érvénytelenné az ígéretet, nem konkurál vele, merthogy más céllal volt közölve. – 17b
  f. Fontos látnunk, hogy a kegyelmi szövetségben megígért üdvösség valójában egy örökség, amit sosem lehet megvásárolni, azt csak örökölni, ingyen megkapni lehet, amennyiben valaki jogos utód. Aki hisz Krisztusban, Isten fogadott fia, és ezért jogos örökös. Az örökség az eljövendő dicsőség és örök élet, egyszóval bemenetel Isten országába, amelynek első részletét már megkapják a hívő a megigazulás pillanatában (vö. Gal 3,14 és Ef 1,13-14). – 18


II. A törvény célja Krisztushoz vezetni – 19-29


  a. A törvény a bűnök miatt adatott időszakosan, amíg az ígéretek Krisztusa eljön. A törvény szerepe kimutatni a bűnt az emberben (Róma 3,20; 7,7.13). De megbocsátást nem tud osztani, csupán a vétket, a törvénysértést megállapítani. Mikor valaki ennek következtében meglátja, hogy mennyit vétkezett Isten ellen és méltó az ítéletre, tudja felfogni, hogy szüksége van Megmentőre és fogan meg a vágy benne, hogy Krisztushoz jöjjön. – 19
  b. Ráadásul a törvény nem közvetlenül adatott, mint az ígéret, hanem közbenjáró által, aki csupán egy harmadik félként szerepel kettő között. – 19-20
  c. A törvény sosem azzal a céllal adatott, hogy helyettesítse az ígéretet és üdvösséget szerezzen. – 21
  d. A törvény az ígéret és a hit szolgálatában áll. Mikor kimutatja minden emberben a törvényszegést, rámutat arra, hogy csak Krisztusba vetett hit által és nem emberi erőfeszítés és érdem által lehet üdvözülni. – 22
  e. Tehát a törvény a Krisztusra való ráutaltságot hangsúlyozza és Hozzá vezet. – 23-24
  f. Miután Jézus eljött és elvégezte az üdvösség munkáját, megigazulnak azok, akik hisznek benne, mert Krisztus által Isten fiaivá válnak, hiszen Krisztust magát öltözik magukra. Isten úgy tekint a hívőre, mint saját Fiára. – 25-27
  g. Ezért Krisztusban mindenki egy és egyenrangú. Minden ugyanabban az üdvösségben részesül ugyanazon a módon. És ez jogosít fel az örökség elnyerésére – 28-29




8. A Krisztusban nyert szabadság vagy ismét rabság? (8)



„Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apja által előre meghatározott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként. Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is (örökös Isten által). Akkor, amikor még nem ismertétek Istent, azoknak szolgáltatok, amik természetük szerint nem istenek. Most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt hogy Isten megismert titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegényes) elemekhez, hogy újból azoknak szolgáljatok? Megtartjátok a napokat, hónapokat, időszakokat meg az esztendőket. Féltelek titeket, (nehogy esetleg) hogy hiába fáradoztam (volna) értetek.” (Galata 4,1-11).




Bevezetés

Korábban Pál bemutatta, hogy a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, hogy a törvény cselekedeteiben bízva senki sem igazul meg Isten előtt, hogy a törvény közlésének sosem volt célja életet adni a bűnösöknek, és hogy a törvény előkészületi munkát végzett, azaz felügyelőként Krisztushoz vezessen. Az üdvösség kizárólag Krisztusban van, mint megígért utódban, és hit által nyerhető el.
A 4,1-11-ben Pál apostol tovább részletezi az öröklés témáját. A keresztyének üdvösség előtti állapotát a gyámokra bízott kisgyermekéhez hasonlítja. Az üdvösség utáni helyzetet pedig a felnövekvő, önállósuló gyermekéhez, aki örökli apja minden vagyonát. A Krisztus által megváltott egyének Isten fiai lettek, hiszen bennük él Krisztus Lelke, és ennél fogva Isten örökösei. Ezért érthetetlen, ha valaki újonnan kapott örökösi státuszát vissza akarja cserélni a szolgai pozícióra. A keresztyén élet ettől sokkal kívánatosabb, mert gazdagabb. Kár volna az egyik rabszolgaságot másikra cserélni.


I. Krisztus megszabadított a kezdetleges elemek rabságából – 1-5


  a. Az üdvösség elnyerése előtti szolgaság állapota – 1-3
    i. Pál egy illusztrációval indít egy fontos igazság szemléltetése végett. Egy kiskorú gyermek apjának halála esetén, a gyermek kap egy gyámot, míg felnőttkorú lesz. Addig ez a gyám neveli őt és mások (az Ókorban tisztviselőként működő rabszolgák) kezelték az apai örökséget. A gyermek csak a felnőttkor elérésekor szabadulhatott fel a gyám alól és vehette saját kézbe az örökséget. Addig nem volt különb sorsa egy rabszolgánál, merthogy a gyámnak volt alárendelve. Jogilag örökös, de kiskorúként élete úgy nézett ki, mint a rabszolgáé, merthogy parancsoltak neki. – 1-2
    ii. Ahogyan a kiskorú gyermeket szabályok és előírások által neveltek, úgy az evangélium elfogadása előtt mi is alá voltunk rendelve „a világ elemeinek”.
      1. E kifejezés jelentése: „szabályokat és előírásokat tartalmazó kezdetleges tanítás, amely révén – Krisztus érkezése előtt – zsidók és pogányok saját erőfeszítéseik és bűnös természetük ösztönzése által akartak magunknak üdvösséget szerezni.”
    iii. A zsidók pl. úgy gondolták, hogy a Törvény szabályainak betartása által szereznek maguknak üdvösséget. Ilyen módon a Törvény zsarnokukká vált, ők pedig annak megkötözöttjei. Ugyanez érvényes a pogány bálványimádás előírásaira és rendelkezéseire.
  b. Ebből a szolgaságból (rabságból) a földre érkező Krisztus szabadított meg – 4-5
    i. Krisztus biztosította a szabadulás alapját, amikor az Atya által meghatározott időpontban a földre érkezett (vö. 2.v.). Jézus örökre létezett földrejövetele előtt is, istenségének megfelelően. Földrejövetelekor emberi testet öltött magára. Így két természet birtokosa lett, amelyek szétválaszthatatlanul és örökre összekapcsolódnak benne. Jézus örökre isteni és emberi személy lett. Emberi természetére nézve bűn nélkül volt és szentséggel teljes (vö. Zsidók 7,26).
    ii. Az Ige szerint „asszonytól született”. Megmentésünk érdekében isteni és emberi személy kellett legyen. Isteni, hogy áldozatának végtelen legyen az értéke, hogy megszabadítva a gonoszságtól átvigyen minket az örök világosság országába. Emberi is, mert az ember vétkezett és neki kell bűnének büntetését viselnie és tökéletes engedelmességben alárendelnie magát Istennek (vö. Róma 5,18 és 1Kor 15,21). Jézus tehát Istentől jött isteni természettel, és olyan ember lett, mint mi kivéve a bűnt (vö. Jób 14,1 és Zsidók 4,15).
    iii. Aztán, „a törvénynek alávetve”. E szerint egyrészt be kellett tartania az egész törvényt – eleget téve a tökéletes engedelmesség követelményének – és helyettünk viselnie a törvény által előírt büntetést.
    iv. Két Cél:
      1. Kiváltsa (kivásárolja) a törvény alatt levőket, azaz minket, akik képtelenek voltunk azt betartani és átok alatt voltunk.
      2. Másik cél, hogy a szabadulással együtt elnyerjük a legnagyobb áldást, a fiúságot, azaz örökösökké váljunk.


II. A krisztusi szabadítás áldott következményei – 6-7


  a. Isten fiai lettünk. – 6
    i. Tényleg gazdagok lettünk (2Kor 8,9). Nemcsak új nevet, új státuszt, új családi kapcsolatot, hanem fiakként új természetet kaptunk és új lelket, éspedig Isten Fiának Lelkét. Általa tudatosul bennünk, hogy valóban a mennyei Atya gyermekei vagyunk (ld. Róma 8,15).
    ii. „Isten elküldte Fiának Lelkét” – ugyanaz a Lélek van a fogadott fiakban, mint az Atya egyszülött Fiában. Így hát nem fér kétség örökösi státuszunkhoz és új életünk gyakorlati tartalmához. A Lélek segít felfogni Krisztus tanítását, halálig tartó szeretetét, mennyei közbenjárását és folyamatos gondviselését.
    iii. „a szívünkbe”. A Lélek munkálta ki a szívünkben az Úr által szerzett üdvösséget. A szív irányítja teljes személyiségünket. Belőle sugárzik ki létezésünk minden aspektusa. A szív érzéseink, tetteink, szavaink, hitünk irányítóközpontja.
A Szentlélek a szívből kiindulva változtat meg minket, hogy gyűlölködőkből szeretők, lázadókból engedelmesek, gyanakvókból bizalmat gyakorlók, elkeseredettekből az Úr lelkes dicsérői legyünk.
    iv. „aki ezt kiáltja: Abbá, Atya” – a bennünk lakó Lélek késztet arra, hogy a nagy jótevőnket mennyei Atyánknak – arámul: Abba – szólítsuk. Gyermeki bizalommal és meghittséggel megszólíthatjuk Istent, amint az Úr Jézus is tette: Abbá, Atyánk.
  b. Aki elfogadta Krisztus szabadító áldozatát és Atyjának nevezi és tudja Istent, megszabadult a törvény rabságából. Fiúnak számít és emiatt örökösnek is. Az örökség azt is jelzi, hogy az üdvösség nem emberi teljesítményből született, hanem kegyelemből kaptuk éspedig „Isten által.”


III. Egyik fogság után másikat választani? – 8-11


  a. A pogányság rabságát a júdaista rabságra cserélni?
    i. Miután Krisztusban teljes megváltást, fiúságot, a Szentlélek áldott bennünk lakozását, szabad bejárást az Atyához és örökséget nyertünk, most adjuk ezt fel a törvényeskedés rabságáért?
    ii. A pogány bálványimádás rabságot jelentett, mert a félelem és az erkölcsi, lelki leromlás rabjaivá tette az embereket.
    iii. De kegyelmében Isten elküldte a pogányokhoz az evangélium hírnökeit és rajtuk keresztül így meglátogatta őket irgalmában. Átélték szeretetét és meggyőződtek kiválasztásukról. Mivel Isten előbb szeretett minket, mi is szeressük Őt. – 9
    iv. Ilyen gazdag szeretet és kegyelem elnyerése után, valamint igazi szabadság megtapasztalása után, hogyan térhet vissza valaki, ráadásul önként, az „erőtlen és gyarló (szegényes) elemekhez”? E kezdetleges szabályok és előírások betartása senkit sem tudott üdvözíteni!
   v. A zsidóságban pedig az emberek saját erőfeszítéseikben bízva szőrszálhasogató módon igyekeztek betartani a szabályokat újabb emberi rendelésekkel bővítve azokat azt gondolva, hogy így elnyerhetik Isten tetszését és az üdvösséget. Üdvösséget nem lehet így nyerni, csak Krisztusba vetett egyszerű hittel. – 10
   vi. A törvényeskedésből tehát meg kell térni, különben a kegyelem nem ér semmit. – 11