Az Újkálvinizmus – A kálvinizmus házassága a világiassággal

Peter Masters - a londoni Metropolitan Tabernacle lelkipásztora

A kálvinizmus új formája mozgalomként jelenik meg körülbelül 2005-től, és az eredetitől abban tér el, hogy elfogadja a “világot”. Amíg ezt a 2009-ben megfogalmazott kritikát az újkálvinista prédikátorok visszautasították, addig a konzervatívok világszerte határozottan egyetértettek vele.

Frissen megtért fiatalként úgy tűnt nekem, hogy a hűséges keresztyén – legyen az kálvinista vagy arminiánus – legfőbb célja az odaszánás. Prédikációk, könyvek és konferenciák hangsúlyozták ezt a Róma 12,1-2 szellemében, ahol a könyörgő apostol felszólítja a hívőket, hogy szánják oda testüket élő áldozatként, és ne igazodjanak ehhez a világhoz. A szíveket önvizsgálatra indították és buzdították. Krisztus kell legyen életünk Ura, az “én-t” pedig fel kell áldozni az Érte végzett szolgálat oltárán.

Időközben, megjelent egy új kálvinizmus új kálvinistákkal, akik a régi célokat félresöpörték. Collin Hansen nemrégiben megjelent, Fiatal, nyughatatlan, reformált (Young, Restless, Reformed) című könyve arról beszél, hogy egy úgynevezett kálvinista megújulás hogyan ragadta magával fiatalok ezreinek fantáziáját az USA-ban. A kötetet nagy lelkesedéssel méltatták az Egyesült Királyság ismert keresztyén folyóirataiban is, mint a Banner of Truth-ban, az Evangelical Times-ban, vagy a Reformation Today-ben.

Ezen cikk írója azonban roppant szomorúan olvasta, ugyanis az újkálvinizmus egy olyan súlyosan torz és az igazitól olyan távol eső kálvinizmusként rajzolódik ki, amely nagyon messze elmarad a szuverén Isten iránti engedelmességben zajló hiteles élettől. Ha ez a fajta kálvinizmus erőre kap, akkor az igazi bibliai kegyességet soha nem látott támadás éri.

Olvasás folytatása ...

Kövessen minket

YouTube

Facebook